Meg vagyok rettenve.
Vasárnap este, a legszokatlanabb időben a legszokatlanabb ember hívott, és a rossz sejtelem valóra vált:
L. Zoli meghalt. Alig volt 55, két hete kutyabaja, majd tüdőgyulladás, és onnan a lejtőn. Állítólag H1N1 laborvizsgálattal kizárva.
Tele volt tervekkel, mint bármelyikünk. Tele volt lezáratlan ügyekkel, mint bármelyikünk. Feleség, felnőtt gyerekek maradtak. Sok a barát, ismerős, de segíteni nem tudnak.
Tele volt humorral, jókedvvel, mesékkel, szarkazmussal. Volt egy története, amit a kocsiban elkezdett legutóbb, a nagyszüleiről és Törökszentmiklósról, kértem, legközelebb folytassa.
Szegényebb lettem egy történettel, szegényebb lettem egy baráttal, szegényebb lett a világ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.