|
Még mindig a tegnapiak hatása alatt. Perenne kommentjét olvasva rádöbbenek, az én gondolataim is ugyanezen az ösvényen indultak el. A végrendelet, ha végre nem csak elméleti síkon foglalkoznék vele, egyszerűsítené a dolgokat. Jót beszélgettünk legutóbb. Aztán mindketten mentünk a dolgunkra. Nehéz elfogadni, hogy nincs. Ha lecsap a villám, honnan tudja, kit akar eltalálni? "Mit ér az idő, melyben emlékké válok majd magam is?" - küldte tegnap ezt a Fekete István idézetet a barátnőm. Pedig muszáj felülkerekedni a borús gondolatokon. Tegnap este felmentem az egyik társasági oldalra. Láttam, hogy Zoli nevében valaki belépett aznap - talán valamelyik családtag, de nem írt, nem jelzett semmit. Mit is írhatott volna? No lám, még egy kötelezettség: a belépési nevek és jelszavak, azokról is gondoskodni kellene. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.