A hétfő egy különleges nap. Valahogy mindig rosszul esik kimászni az ágyból, és összecihelődni, elmenni a munkába, de a hétfő, az még ebből a sorból is kilóg.
Nincs is mihez hasonlítani azt az elveszettség-érzést, azt az engem-nem-szeret-a-világ-érzést, ami csak hétfőn tudja elfogni az embert.
Garfield-nél olvastam egyszer, sajnos nem találom, de pontosan emlékszem:
(Sóhajt) Tavaly 313 jó napom volt!
De egy sem esett hétfőre...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.