Tortuga 2.

Nemhivatásos szubjektív vagyok.

A Varázsfuvola meglehetősen furcsa, szokatlan, de így utólag azt mondom, jó interpretációjába futottunk bele a hétvégén. Már a helyszínválasztás is kétséges. ami jó egy Bozzi úrnak, az nem jó egy operának. Erre az első felvonás alatt jöttem rá, amikor kerestem az okát, miért érzem magam kényelmetlenül (a mellettem ülő hölgy válasza erre: mert a szék rugóit egyenként érezni a fenekünkön). Na jó, ő muzikálisabb kissé.

Nekem az akusztikával volt bajom. Feleannyira ültünk a színpadtól, mint az Operában, és feleannyira is hallottuk a darabot, szöveget. Szokatlan volt, hogy magyarul kezdtek énekelni, nem is tudnám megmondani, hány éve láttam operát nem az eredeti nyelvén előadni - persze ez nem volt zavaró. Viszont a szövegértési nehézségeket kiemelte, a színészek hangjának erőtlenségével vagy éppen erejével együtt. A szövegről szólva, némi frissítést véltem felfedezni a librettón, nem vált hátrányára.

A díszlet fenomenális volt. Michael Levine egy szobában játszatja el a művet, talán a felnőtté válás folyamatára utal? Az erdőre a szőnyeg motívumai utalnak, ez a berendezési tárgy végig nagyon hangsúlyos szerepet kap a darabban - és a végén eltűnik, úgy lesz happy end, hogy az egyetlen melegséget jelentő tárgy nem része többé a szobának, maradnak a rideg bútorok... Amelyek ridegségük-merevségük ellenére majd táncra perdülnek a fuvola varázslatos hangjaira.

A szoba jelenetről jelenetre változik, elfordul, oldalára, sarkára áll, legfontosabb - a színészek által rendszeresen használt - tárgya a hatalmas ágy, amelyben a kulcsjelenetek játszódnak. Tamino (Nyári Zoltán) első jelenete, mint egy erotikus álom, a három szolgálólány (oppardon: udvarhölgy, Fodor Beatrix, Szolnoki Apollónia, Gál Erika) a kígyó megfojtása után gruppenszexet játszik, majd megcsillantják a fiú előtt az mms-ben megérkező képet: Pamina arcképét. Mindhárman nagyon jók, hangjuk, játékuk egyaránt.

Később bemászik az ablakon Papageno (Nagy Ervin), és az álomból ébredő fiú ott találja őt a szobája közepén falatozva. Az udvarhölgyek visszatérésekor az aranylakat Papageno száján egy forró csók, na én sem tudtam volna megszólalni utána. Papageno meggyőzően játssza a slemilt, a 'mindent szeretnék, csak tenni ne kelljen érte' figurát, végül minden gyengesége és megingása ellenére elnyeri a jutalmát, róla könnyebb elhinni, hogy boldogan él, amíg, mint a másik párról. A hangja tiszta, de nem operai, itt még gyengébbnek tűnt, de aszínészi alakítása engem meggyőzött.

(Kurucz Árpád képe, Népszabadság)

Az Éj királynője, Kolonits Klára kevés meggyőző erővel, de a színházat kitöltő gyönyörű koloratúrral győzi meg Taminót és a hirtelen lelkesedő Papagenot arról, hogy egyetlen küldetésük a lánya, Pamina kiszabadítása a zsarnok fogságából. Nagyvonalúan elkerüli az okokat, amiről nem tudsz, nem fáj, aranyszínű ruhája csak alátámasztja szándékait és mondatait.

A három fiú három ezüstcipős focistának öltözött, különböző korú gyerek, általában a tököt is hozzák magukkal, és amikor kell, ellátják tanáccsal a tétovázó vagy butaságot elkövetni készülő szereplőt. Hangjuk, bár tiszta, de idegesítően gyenge, cérnahang-dalárda, ha dícsérni akarnám. Megjelenéseik mindig mélypontot jelentenek, a rendezés tévedése.

Paminával (Fodor Gabriella) szintén az ágyban találkozunk, az ő álma Sarastro és az Éj Királynője történelmi párharca - nem alszik nyugodtan, különösen, hogy Monostatos is megpróbálja becserkészni - ez a szex elmarad, mindenki nagy megkönnyebbülésére. Végig kis fehér -szűzies? ingecskében játszik, a kezdeti megszeppent kislányból nem válik igazán nővé, asszonnyá a végén.

Monostatosnak egyébként sincs szerencséje (Kiss Tivadar), Mick Jagger-féle halál angyalának van öltözve, napszemüvege divatosan a hajára feltolva, de egyik udvarban sincs helye, megtűrt, lenézett, elbukó figura.

Papagena (Gál Gabriella) mint infúziós állványra támaszkodó vénasszony, döcög színre - ha már megígérték -, Papagenonak nemigen tetszik, kissé fiatalabbat képzelt, de amikor meghallja az alternatívát, az életet ,ami rá vár, ha nem fogadja el a lehetőséget, akkor beleegyezik. Szerencséjére az infúziós kezelés hatásos, és Papagena látványosan megfiatalodik (belém is beköthetnének egy ilyent), és a tűzrőlpattant, hetyke és friss menyecskével legott a paplan alá bújnak.

Sarastro (Rácz István) sehol nincs életem első Sarastrojához, Supala Kolos átható, lenyűgöző, megbilincselő és megtérítő alakításához képest. A hangja kissé színtelen volt nekem, de a régi sérelmeken történő elegáns felülemelkedést, majd a végén önmaga legyőzésével a beolvadást a szürke tömegbe, meggyőzően adta elő. Első áriáját a fényekből alkotott háromszögben, mintegy szabadkőműves jelképbe állva énekli, kizárt, hogy véletlenül - más ilyen direkt utalást nem fedeztem fel az opera ezen vonulatára, ezt javára írom a rendezésnek.

Ha már előkerült a szürke tömeg, az előadás alatt kis fényecskékkel a kezükben, mint afféle lápi lidércek, folyton megjelentek, hol elvonva - szükségtelenül - a figyelmet, hol pedig átrendezve a színpadot, hol előretolva, hozzáadva a jelenethez valami pluszt. Engem sokszor zavartak. Közéjük olvadt be a végén Sarastro, a fuvola eltörése (!) után.

A darab több szereposztásban ment, a kritikák alapján nemigen tudtam eldönteni, hogy szerencsések voltunk-e, vagy sem a miénkkel. Maga a darab nehezen elrontható, a sokféle értelmezés közül ez is egy lehetséges, én nem bánom, hogy megnéztük. Hossza több, mint három óra, a színházi vacsora nem minden vendéglőben fér be utána - a Szlovákban nem volt gond a sztrapacskával...

Semmiképpen nem gyerekelőadás, hiába adják délelőtt is.

Képek (Veres Jánostól) itt láthatók, majdnem a mi szereposztásunk.