A botlábúak népes csapatát gyarapítva, néha felhorgad bennem a vágy, hogy ha társaságba megyünk, akkor ne a parkett széléről irigyeljem az önfeledten táncolókat. Ebben persze segítségemre van G is, aki szeret(ne) táncolni, nyilván nem teljesen mindegy, milyen partnerrel.
Egy különleges ajánlat, a leírt módszerek talán nálam is hatnának...
Két tanfolyamot végigszenvedtem már életemben. Most, hogy újra felmerült az ötlet, végiggondoltam, miért is nem váltak be nálam, miért tudok ma kevesebbet mozgásból, mint azelőtt tudtam - kis túlzással élve.
Mindegyik tanfolyam ugyanarra a kaptafára épült. Az elsőben még kályha is volt, az a hagyományos, iskolákban régenvolt szegecselt lemez dobkályha, alacsony, mindig morgó fűtőbácsival, porral, széngázszaggal. És valóban, mindig onnan indultunk, nem mintha ennek jelentősége lett volna.
A második úgy tíz éve volt, közelünkben szervezték, egy vájtlábú ismerős pár ajánlotta, mint naggyonjó oktató, kis csoport, na itt még ti is megtanultok szöveggel.
A fél év alatt, amíg jártunk, minden órán más táncot tanultunk. Ha kihagytam egy órát, munka, utazás, család miatt, akkor esély nem volt bepótolni. A másfél órás foglalkozás elején átvettük az előző heti lépéseket, majd a második felében megtanultuk a következőt. Nekem, mint címzetes falábúnak ez édeskevés volt, még úgy is, hogy a ritmusérzékem jobb, mint a zenei hallásom. Akkori feleségem sem a géppuska-lábáról volt híres, hát ketten bénáztunk.
Tehát a tanulság - már ha beszélhetünk ilyesmiről. A harmadik tánciskola, ahová beteszem a lábam, olyan lesz, amelyik egy félév alatt nem akar, csak két, maximum három táncot megtanítani. Az egyik legyen a keringő (bécsi, természetesen), a második pedig a rock. A harmadikat rájuk bízom. Kb. ennyi az, ami fél év alatt belémszivároghat, megfelelő szorgalommal, kitartással, lelkesedéssel. Ez igazából nem is tánciskola, hanem valami klubest-szerűség, ahol nem nyaggatják a delikvenseket az egy-két-csa-csa-csa elsajátításával, a tangó (imádom nézni) lépéseivel, melyik buliban is fogom használni?
Egy tánctanárnak ez olyan lehet, mint a matekosnak egy végig bukdácsoló diákot felkészíteni érettségire: nem a szakma csúcspontja, de van benne kihívás. Én még motivált is vagyok.
Még pár év, és a nyugdíjasklubban szeretettel várnak :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.