Ritkaság az életemben, hogy egy magyar filmet ennyire a premierhez közel nézzek meg. Most mégis így alakult, és nem bántam meg (nyilván az sem mindegy, kivel tölti az ember azt az estét és mozielőadást, valamint, hogy mit vár az adott alkalomtól). Előrebocsátom, hogy hivatásos fanyalgó vagyok.
A film nem változtatta meg a mai magyar vígjátékokról alkotott véleményemet, habkönnyű, romantikus vígjáték, némi dramaturgiai hiányossággal, pár eredeti poénnal, jó színészekkel, néhol magyaros megoldásokkal.
A négy lányra van felépítve a film, mellettük mindenkinek epizódjai vannak, talán az úgy tűnik, elengedhetetlen maffiózó-vonal szereplőit leszámítva (akiknek a filmeken sosincs semmi kapcsolatuk a politikával, megnyugtató ezt látni...).
Az egyikük esküvői előkészületeinek - az utolsó nap
egyébként is őrületbe hajló - eseményeire épül a film. A menyasszonynak és három barátnőjének a feladata elhozni a banki trezorból a vőlegény családjának ősi gyűrűjét, de köszönhetően pénzszállító cég fegyelmezetlen/képzetlen, de nagyon is ismerős alkalmazottainak, a gyűrűt elrabolják tőlük.
Juli, (Hámori Gabriella) a menyasszony visszamegy az esküvőre kibérelt kastélyba, tartani a frontot, a többiek pedig elindulnak visszaszerezni a gyűrűt.
Edit (Nagy Ilona) testőrként dolgozik, elvileg ő adja az esélyt az akció sikerességére.
Adrienn (Szávai Viktória) főzőműsor-vezető, nárcisztikus 
személyiség, az ismertsége érdekli a legjobban.
Zsófi (Gallusz Nikolett) szobrász, különösebb személyiségjegyet nem írtak neki, ennek ellenére nem szürke a többi lány mellett, köszönhetően a színész beszédes arcának, szemeinek, karakterének.
Persze mind a négyen - a várakozásokkal ellentétben - egyformán hozzátesznek a sikerhez, összefogásban az erő (vagy ne aktualizáljak?)
A botcsinálta maffiafőnök (Seress Zoltán) a kastély tulajdonosa, aki tulajdonképpen egy, az élet által meggyötört milliárdos, csak a volt szerelmét akarja visszaszerezni mindegy, milyen áron. Nagyon hihetően játszik, hol vígjátéki, hol tragikus az előadása, látszik rajta a színházi múlt. A sameszai ügyetlensége, 
bumfordisága rengeteg vígjátéki vagy annak szánt fordulatra, gegre ad lehetőséget - kár, hogy eredeti nem sok van köztük.
Jó volt még a taxist játszó Scherer Péter, Tordai Teri (kell-e mondani) az anya szerepében, bár a forgatókönyv nem kényeztette el.
Abszolút hiteltelen volt a színházi jelenet, valamint az elrabolt lányok produkciója- beleértve Adriennt is, ember, nő elrabolva, megkötözve, bezárva így nem viselkedik (kivéve, ha tudomásul veszi, hogy ő egy tárgy, amivel az aktuális tulajdonosa úgy bánik, ahogy akar), de a jelenetek kellettek a csúcspont előkészítéséhez.
Még a reklámról. Szerintem a Lajtán túl is szponzorálnak vírusirtók, csokigyárak filmeket, de ott valahogy nem írják elő, hogy a filmben x alkalommal, y percen keresztül bele kell tolni a darabot a képünkbe. Pl. a film legelső jelenete tökéletes, mert mindenki azt hiszi, hogy a vetítőgép vagy a gépész hibájaként került ki a kis ablak a vászonra, de az okozott meglepetés és derültség hatását később az erőszakosan reklámozó jelenetek lerontják. Szerintem. A csoki rosszabb volt ebből a szempontból, a vírusirtó pont az elfogadhatóság határán mozgott.
Az viszont nagyon tetszett, hogy Eger meglehetős hangsúlyt kapott, a főtér, a vár, a környéki kis utcák, a hangulatos részek, mindezt nem tolakodóan.
Összefoglalva nem rossz filmet láttunk, egy estét megér, a szórakozás, nevetés garantált, és ha nem vagy kritikus alkat, bosszankodni sem fogsz.
A végén a dal váratlan ráadás, nem illik bele a film sorába, de mivel a násznépnek a szeme sem rebben, és az előadás jó, hát élvezzük:
Másnak is van véleménye.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.