Tortuga 2.

Úgy adódott, hogy egy szabad, ám félárú estén kerestünk egy olyan vendéglőt, ahol még nem jártunk. A választás a Verne étteremre esett.
A hely a Váci utca közepén, ahol a mélytengeri búvár áll, ott van a pincében lenn. Este nyolckor alig voltak rajtunk kívül. Az ajtóban várt az ültető, és az  asztalunkhoz kísért, majd egy fiatal női pincér felvette az  italrendelést. Thummerer Tréflit kértünk, amit jól ismerek :). Hát, amit  kaptunk, az valami édes lőre volt, nem emlékeztetett az eredetire, a  borász megnézhetné, mit művelnek a nevében.
Az ételt kiválasztottuk, és megrendeltük, G egyből mondta a  desszertet is, én csak az étel után választok.
Kacsasültet és birkát kértünk. Mindkét étel jól volt  elkészítve, finom, volt, ízlésesen tálalva, abszolút elégedettek  voltunk. Amint letettük a villát, jött a pincér, és egy szó nélkül  elvitte a terítéket, majd egy-két perc múlva hozta az egy édességet.  Emlékeztettem, hogy én is választanék, ja, mondta és hozott egy étlapot.  Kértem, kaptam, somlói volt, nem sok jobbat ettem nála, ha nem is volt  tökéletes (kicsit formabontó volt rajta az öntet, de rendben volt).
Amikor végeztünk, egy másik pincér leszedte az asztalt, ő  megkérdezte, ízlett-e. Kértük a számlát, majd még egyszer vagy öt perc múlva - sok dolguk pedig  nem volt.
Ez volt a Váci  utcai turista-futószalag, ami azért furcsa, mert kevés vendég volt, a pincérek ültek és beszélgettek, valamint két éve a szomszédos Steak-house-ban nagyon pozitív, a mostanival ellentétes tapasztalataink voltak. A Verne konyháját ajánlom, a  hely belső kialakítása különleges, de nem minőségi, kopik és törik, a konnektor szigszalaggal van reparálva, a felszolgálás  pedig személytelen, gépies, az áraival nem arányos a figyelem, amit rád fordítanak.

Ez az a hely, ahol kétszer voltunk (mit tegyek, vannak elvárásaim).

Bezzeg szombat éjjel a Szlovák! Hiába, a tradíciók...