A hosszú hétvége egyik napján elmentünk Ipolytarnócra, az ősmaradványokhoz, egyikünk járt már ott, és meg akarta mutatni a többieknek is - meg ő is kíváncsi volt az újonnan kialakított részekre (képek a végén).
Ipolytarnócon valamikor az 1760-as években találták az első leleteket. A kutatások kiderítették, hogy egy folyóparti rész sekély, homokos partjára az állatok inni jártak, és otthagyták a nyomaikat. A nyomokat egy váratlan vulkánkitörés betemette, a szerves maradványokat részben elzárta, részben elszenesítette, és ezeket a nyomokat találták meg a kutatók. A hely a világon egyedülálló ebből a korból, a maihoz hasonló, bár azóta átalakult vagy kihalt állatok nyomai, ragadozók és növényevőké együtt, ilyen tömegben másutt nem található.
A fogadóépületet mostanában alakították ki, nagyon kulturált előadó- és vetítőtermek, tisztaság mindenhol.
A pénztárban megvettük a jegyeket, és felsétáltunk a tanösvény mentén a vezetett bemutató találkozóhelyéhez.
Ez alatt 20 millió évet megyünk vissza az időben, az 
út mentén ugyanis bemutatják 2 millió évenként a hely jellemző kőzeteit, ásványait, és leírják röviden a geológiai történéseket.
A parkban a vezetetten láthatón kívül további két, egyedül is bejárható tanösvény is van, azokat most kihagytuk, mert 5-10 centis latyakos hó fedte az utakat. A három út együtt egy teljes napi kirándulást kitesz a családnak.
A vezetések óra harminckor indulnak, a mi csoportunkban voltunk vagy harmincan. A vezetőnk nagyon szimpatikusan és felkészülten mutatta be a helyet, a látnivalókat, nem mulasztotta el a környezetvédelem és az örökségvédelem fontosságára felhívni a figyelmet. Érdekesen, plasztikusan magyarázott, jó volt hallgatni a kicsit paposan tanító, magyarázó mondatait.
A fedett nagycsarnokban találhatók a megkövesedett homokpad által megőrzött nyomok (balra egy felnőtt ősorrszarvúé látható), a fenti rajzon látható hatalmas fa egyik darabjával (jobbra) együtt. Miután kigyönyörködtük magunkat a tablókban és a nyomokban, kezdődött a vetítés. Ehhez a belépővel együtt megkaptuk a 3D szemüveget. A film kb 15 perces volt, magyar stúdió készítette, a minősége, a "becsapásélmény" nagyon jó volt, a kardfogú mancsa elől többen elhajoltak, egy kislány csalódottan nyújtózott: nem tudom megsimogatni a macit! A figurák animálásán még lehetne csiszolni, de azt hiszem, a stúdió nem kell, hogy szégyenkezzen a munkája és a tudása miatt. (Kérdés, hogy léteznek, dolgoznak-e még, a honlapjukon két éve semmi mozgás...)
A filmen felbuzdulva kíváncsiak lettünk a fogadóépület vetítőtermének ajánlására is: mi az, hogy 4D mozi? Beültünk, és nem bántuk meg. Ugyanannak a stúdiónak láttuk egy másik, időutazással egybekötött filmjét az ipolytarnóci múltról (rövid, véletlen látogatással a jövőjében). Az utazás során a székek mozgása adta a járműben ülés-utazás illúzióját, gyenge gyomrúak kikapcsoltathatják, nekem határeset volt, ha tovább tart, én is kikapcsoltatom. A múltba/jövőbe egy féreglyukon keresztül jutottunk el, fantasztikus élmény volt a suhanás, majd a megérkezés, és az idilli környezet, az állatok nyugalma, a kitörés előtti percek izgalma.
Jól összerázott üres gyomrunkat Széchényben egy városközponti sétával, és a Bástya étteremben elköltött kései ebéddel nyugtattuk meg, a város is, a vendéglő (egyben panzió) is ajánlható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.