Pár hete véletlenül beleszaladtam a Bedaux [bedó]-rendszerre való hivatkozásba. Rémlett, hogy valami normarendszer, amivel a munkásosztályt nyúzták anno, jó történelem-tanáraim voltak. Azért kicsit utánanéztem, mi is ez pontosan, és meglepő dolgokat találtam - megint bebizonyosodott, hogy nincs új a nap alatt. És az is, hogy ami egyszer fekete, és a másik fehér, az milyen természetességgel fordul visszájára bizonyos idő elteltével*.
A Bedaux-rendszer nagy munkaintenzitásra kényszerítő bérezési rendszer, amelynek alapja az egy perc alatt végzett munkamennyiség (1 bedó). A rendszert Charles Bedaux francia üzemszervező dolgozta ki. Volt, ahol a gyárbeli üzletben való vásárlási kötelezettséggel járt együtt, természetesen nem piaci áron. Ezzel együtt nem a legrosszabb rendszer, és meglepő módon az ötvenes években a Ganz gyárban még alkalmazták a vagongyártásban (LINK), valószínűleg a háború előtti bevezetés folyományaként.
A név egyfajta szitokszóként, sőt, a tömegtermelés korszakának jellemzőjeként (LINK) jelenik meg, a mai szakszervezetek is vissza-visszatérően felemlegetik.
Ennyi a bevezető, jöjjön, amiért belekezdtem.
Az 1930-as években vagyunk. A mai értelemben vett baloldal hazánkban nem létezik, az akkori értelemben is jobboldali kormányok vannak hatalmon, kezdetben Bethlen István (1931-ig), utána Károlyi Gyula (1932-ig), majd Gömbös Gyula (1936-ig). És persze a hátuk mögött a Nagy Világválság, nem elhanyagolható kormányzati tényezőként. Bedaux után kutatva rábukkantam néhány parlamenti jegyzőkönyvre, nézzük, mit is mondtak akkoriban, Bedaux-ról beszélve nem csak erről.
"Az újpesti Standard villamossági gyárban a legközelebbi napokban legalább 5—600 munkást tesznek kenyértelenné azért, mert a kormány nem gondoskodik arról, hogy a hangoztatott, a Házban beígért munkákat tényleg ki is adja a gyárnak. Ügy tudom, hogy ezeknek a munkáknak kiadása pénzügyi akadályokba egyáltalában nem ütközik, hanem a hivatalok, a minisztériumok egyes osztályai ülnek ezeken a kérdéseken, rágódnak rajtuk, közben pedig a munkáscsaládok százai és ezrei jutnak bele a munkanélküliségbe, a legnagyobb nyomorúságba."
"És nem elég az, hogy ezreket és ezreket dobtak bele ilyen módon a munkanélküliségbe. Most jönnek még az újabb módszerekkel, jönnek a külföldi úgynevezett Bedaux-rendszerrel, amellyel rabszolgarendszert akarnak a gyárakban megteremteni. Nagyobb, sokkal, de sokkal nagyobb, elviselhetetlen mértékű teljesítésre akarják a munkásokat rászorítani és a keresetüket, eddigi alacsony keresetüket is még alacsonyabban akarják megszabni. Amikor több, mint egy hónap óta e miatt ezer ember éhezik, kint van az utcán, akkor a magyar kormánynak nincs egyetlen egy szava, nincs egyetlen intézkedése, nem törődik az éhező munkásokkal, hagyja az elhatalmasodott tőkésosztályt tobzódni, és a munkásoknak ilyen bajokat előidézni."
"Hát lehetséges nálunk ilyesmit megtenni? Én azt mondom, hogy lehetséges. Lehetséges azért, mert a magyar törvényhozás és a magyar kormány érzéketlen az ilyen kérdésekkel szemben, a magyar kereskedelemügyi miniszter urat egyáltalában nem furdalja a lelki ismerete, nyugodtan van annak ellenére, hogy a nagy tömegek az utcán vannak, pedig beleszólhatna, pedig volnának közegei, hivatalai..."
Elhangzott a Tisztelt Házban, 1930. április 10-én. Más.
"A Krammer-textilgyár munkásait boldogítani akarták a leggyalázatosabb kapitalista kizsákmányoló rendszerrel, a Bedaux-rendszerrel. A Bedaux-rendszer például Franciaországban és Angliában, ahol már a harmadik generáció dolgozik a gyárakban, nem annyira veszedelmes, mint nálunk, ahol még csak az első generáció dolgozik, ahol tehát a munkásnak még nincs vérében az a rohamos tempó, amelyet ez a Bedaux-rendszer parancsol, hanem ahol még szűzi tisztaságú földszaguk van azoknak a szegény embereknek, akik bejönnek a gyárakba s ott csetlenek-botlanak a rettenetesen sebesen forgó gépek között. A Bedaux-rendszerrel nyomorítják őket."
Elhangzott a Tisztelt Házban, 1933. május 24-én. Más.
"Nagyon sok panaszt hallottunk például a Bedaux-rendszer ellen, hogy e rendszer mellett foglalkoztatják azokat a szegény munkásokat. Azt mondják a szakemberek, különösen pedig azok, akik keresztülmentek ezen a szörnyű tortúrán, hogy a Bedaux-rendszer öt esztendő alatt teljes idegroncsot csinál abból a munkásból, aki ilyen rendszer mellett kénytelen dolgozni. Hogy ezt megakadályozzuk, hogy ezeknek a szegény páriáknak, ennek a szociális szempontból leginkább elhanyagolt rétegnek, a kisiparosságnak és a munkástársadalomnak segítségére siessünk, kérem a következő határozati javaslat elfogadását és a kormány által való megvalósítását (olvassa):
»A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a Bedaux- és egyéb hajszás-rendszerű munkás-foglalkoztatások eltiltása érdekében megfelelő jogszabályokról gondoskodjék.«"
Elhangzott a Tisztelt Házban, 1936. március 4-én.
Mit fűzzek ehhez hozzá? Szokásomhoz híven nem sokat fogok: pedig lehetne mit beszélni kormányzati tehetetlenségről, túlzott bürokráciáról, az állami fejőstehénről, a paternalizmusról, sőt, rárontásról is. Lehetne beszélni ellenzéki szűklátókörűségről, és talán csodavárásról is, a nem kevés populizmus mellett.
Eltelt hetvenöt-nyolcvan év. A mondatok kicsit korszerűsítve, régies ízüket elvesztve kortalanná válnak, bármelyikünk tudná folytatni, ha abbahagynánk a mondat felénél.
Várjuk a csodát.
Mint pl ez:
* Februárban kezdtem írni ezt a posztot, most lett kész, az időzítése véletlen. Ha vannak véletlenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.