Már többször kénytelen voltam a saját bőrömön megtanulni, hogy amikor egy szolgáltató levelet ír a Kedves Ügyfélnek, ami azzal kezdődik, hogy "Egyszerűsítettük a szolgáltatásunkat", az mindig azt jelenti, hogy a saját munkáját egyszerűsítette, az ügyfél ebből általában jól nem jön ki.
Ilyen a Fapados Pink is. Az "egyszerűsítés" azt jelenti, hogy megszigorították a fedélzetre vihető csomagok méret- és súlyellenőrzését. Szigorúan veszik, hogy az egy darab felvihető csomag pontosan egy darab csomagot jelent, nem többet, megadott maximális méretekkel, a fényképezőgép, női ridikül másodiknak számít, ára újracsomagolás, vagy 16eFt feladási díj (több, mint a repjegy volt oda-vissza).
Persze, a maguk szempontjából igazuk van. A fapados az fapados, az ára is. Mégis, mindent megtesznek, hogy a bevételt úgy növeljék, hogy közben ne veszítsenek vendéget. Ez persze természetes, elvégre nem Schweizerbe oltott Terézanyuk végzik a túristák szállítását Európa-szerte. Érdekes figyelni, hogy mi mindenért kérnek pénzt, extra szolgáltatásként.
Legszebb a "megnövelt" lábtér. A széksorokat a gyári beállításhoz képest kicserélték a repülőn, és olyan közel tették be az immár vékony háttámlájú, fix támlás üléseket, ami még éppen lehetővé teszi a láb elhelyezését (180 felett már nem is). Ha minden ülésen ülnek, akkor ez már nem kényelmes, vagy a térded összebújva utazik a szomszédoddal. Ízlés dolga.
A vészkijáratoknál az ott esetlegesen kiözönlő tömegre gondolva a szabályzat szélesebb ülésközt ír elő. Nosza, kovácsoljunk a szükségből erényt: itt extra pénzért aki ül, a támlája ugyan fix, de a lábát kinyújthatja. A kihagyott hely nélkül a gép nem kapna repülési engedélyt a hatóságtól, de hívjuk megnöveltnek, mert mi mindent a ... .
A jegy alapvetően nem tartalmaz ellátást (nem is kell, Európán belül biztosan nem). A légikísérők azonban kétszer végigmennek a sorok közt, és először ételt-italt, másodszor szuvenírt árulnak - kb a reptéri, beléptetés utáni árak duplájáért, pedig a 09.11-es szabályok után azok a pofátlanság határán túl emelkedtek - mit tesz a konkurrencia hiánya: ha a gépre italt akarsz vinni, a beléptetésnél elveszik, de ha ezután bent veszel, azt felviheted. Persze, értem én, így lehet 500 pénz egy félliteres víz.
Kíváncsian figyelem, mit találnak még ki. Van ötletem, pl. a fedélzeti wc-használati díjhoz mit szóltok? Ablak melletti ülés pótdíja?
A repülés egyébként élmény volt. A Terminál üres, sor sehol, mi voltunk aznap a harmadik gép (este hatkor), amelyik felszállt az egyesről, a gép harmadáig tele, így egymás mögé ültünk az ismerősökkel, jól elfértünk. Női másodpilótánk volt, ami meglepő volt, életem első női pilótája.
A reptérre nem jöttek értünk, csaknem két órát vártunk, így 11 felé értünk a szállásra, minden bezárt, de volt még egy felszolgáló, aki hajlandó volt egy "pano"-t "Prosciutto Cotto"-val és "Formiaggi"-val összerakni és megmelegíteni, amit öten (G sajnos munkaügyileg otthon maradt) két üveg helyi borral egy perc alatt eltüntettünk, a vörös sangiovese volt, vaniliás és csokoládás és gyümölcsös, nagyon ízlett, a fehér kevésbé - ez nálam nem meglepő.
A konferencia holnap kezdődik, a sajtótájékoztatóról lekéstünk, de egy érdeklődő már volt (?).
Igen, ez Olaszország, de mégsem, hanem azon belül a világ legrégibb köztársasága, San Marino. Voltam itt hat éve G-vel, életünk legszebb közös útja (egyben az első...), és tavaly októberben, amikor láttuk a kapitányválasztást, erről mesélnem kellene. Talán. Most annyi, hogy operett-külsőségek között a legkeményebb üzleti érdekek, és a következetes, kiegyensúlyozott nép-érdek képviselet. Van mit csodálni benne.
Modugno és Giglietti - gyerekkorom vasárnap délelőtti Komjáthyjából :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.