A délutáni program rosszabb, mint vártam (mit tesz, ha az ember figyelmesen elolvas egy programot), mert benne van a történelmi városközpont, és egy mall vásárlási szándékkal történő felkeresése, valamint egy gyárlátogatás, amit már tavaly láttam. A mallt pedig tutti, hogy kihagyom, a feleségével az ember még csak bemegy egy ilyenbe, no de egyedül, pláne más, zömmel idegen nőkkel? A problémát az egy busz jelenti, lelépni közben nem lehet, a tegnapi tapasztalat alapján felettébb kockázatos. Történt, hogy egy szolgálatkész konferencia-szervező felvitt a felvonóhoz, és adott névjegyet, hívjam ha lejöttünk, elugrik értünk. Hívtuk, de már vagy száz kilométerrel arrébb volt, így mi kezdtük megoldani a helyzetet. Egyből kiderült, hogy nincs tömegközlekedés (a honi fogalmaink szerint, a napi öt busz-párt nem nevezném annak, és benne voltunk a sziesztában). A benzinkútnál nem tudtak/akartak segíteni, és egyetlen taxit nem láttunk 45 perc alatt a főúton. (Azt hiszem, ennyi ideológia már elég annak megindoklásához, hogy miért is lépek le.)
Viszont ma délutánra van kocsi, irány San Leo, egyik a sok kisváros közül a környéken, amelyek, ha középkoriak, akkor nagyon szépek. Hét éve eltöltöttünk bne két feledhetetlen napot G-vel. A város kora mint San Marinóé, a két alapító együtt dolgozott a legenda szerint Rimini új városfalán, és a keresztényüldözések miatt hozták létre a menedékeket a közeli hegyekben. A jelentősége ezer éve kisebb mint San Marinoé. Volt idő (valamikor a kilencszázas években, tehát jó ezer éve), amikor Lombard Berengár király az észak-olasz királyság fővárosává tette. Akkori nevét ma a tartomány (Montefeltro) hordozza. Az évszázadok alatt változó sikerrel vett részt a folyamatokban: uralták longobárdok és bizánciak, Ghuelfek és Ghibbelinek, MonteFeltrók és Malatesta, nem kifelejtve a sorból a pápaságot.
Járt itt Dante, egy San Leo-i hölgyhöz írt verset is, nem tudom, melyik lehet, a tényt mindenesetre márványtábla hirdeti a főtéren. Ugyancsak járt itt Assisi Szent Ferenc is.
A vár a 15. századból való, főleg börtönként funkcionált, többek között Cagliostro herceget -szerencselovag, alkimista és szabadkőműves- őrizték benne haláláig az inkvizíció ítélete után.
A képekhez sok kommentet nem fűzök, beszéljenek a kövek. Számomra meglepő volt, hogy hét év alatt semmi nem változott San Leoban.
És a templomok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.