Igényt jelentek be, amíg még lehet.
Beemelvén a Szent-Korona tant az alkotmányba, a legautentikusabb forrást, Werbőczy Tripartitumját felütve az alábbiakat találhatjuk saját sorsunkra nézve:
"...közakarattal igazgatót választottak és állítottak be, mindnyájának közös egyetértésével és végzésével elhatározván, hogy a mikor az egész közönséget egyenlően érdeklő dolgok merülnek föl, vagy a hadseregnek általános felkelése válnék szükségessé, akkor a hunnok lakása helyén és táborában, vérbe mártott tőrt vagy kardot hordozzanak körül, és hangozzék a hirdető szó: mondván: "Istennek szava, és az egész közönséges parancsa az, hogy mindenki ezen s ezen a helyen (megnevezvén azt a helyet) fegyverrel vagy a mint teheti, a közönség tanácsának s egyszersmind parancsának meghallgatására megjelenjen."
...
"Az állítják, hogy ez a végzés (a mint mondók) igen sok magyart jutatott a parasztság állapotába. Különben nem történhetett volna, hogy az egyik urrá, a másik szolgává, ez nemessé, az nem nemessé és paraszttá legyen, mert mindnyájan ugyanegy nemzetségből, tudniillik Hunortól és Magortól származtak.
Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmének ihletéből, szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a katholikus hitnek vallásához jutottak és Őt önként királyukká választották és meg is koronázták: a nemesítésnek s következésképen a nemeseket ékesítő és a nem nemesektől megkülönböztető birtok adományozásának jogát s teljes hatalmát az uralkodással és országgal együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta; ettőlfogva Ő tőle ered minden nemesítés és e két dolog mintegy a viszonos átruházásnál és a kölcsönösségnél fogva, annyira szorosan függ egymástól mindenha, hogy egyiket a másiktól külön választani és elszakítani nem lehet s egyik a másik nélkül nem történhetik." (3.CZIM 2-5-6§)
Végignézve a családfámon, aligha találunk köztük nemeseket, büszkén vallom plebejus őseimet (ez az időnként vissza-nem tartható plebejus felhorgadásaimból is látszik, kapára-kaszára!). Ezért nem remélhetem, hogy a "minden nemesítés" szele érinthetne. Ezért alázatosan esedezem (elvégre demokrácia van), hátha meghallgattatnak szavaim: én szeretnék Gr. Eszterházy Péter úr "nem nemese" lenni.
Kérelmem indokai: a regényeiből, írásaiból sugárzó humanizmus, megértés, a belátás képessége, a "rózsaszín árnyalat" bonmot-ja, a földet vissza nem veszek főúri eleganciája és az alábbi mondatai képezik (mert én már csak nem írhatom azt, hogy "örök és mítikus szerelem"):
"Rendszerint nem akarok erősnek mutatkozni. Ha úgy adódik, könnyen tudok veszteni, vagy belátni a saját hülyeségemet. Ebben csak a hülyeségem korlátoz..." (Schäffer Erzsébet interjújából,kb. 2006)
Maradok reményteljes tisztelettel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.