2010. június 29.
Kilenc felé felkászálódás, már hőség, irány a Sagrada Familia. Már áll sor, beállunk, G tartja a sort, én leszaladok az aluljáróba vásárolni, egy-egy szelet csoki, víz, hogy kibírjuk, majd utána lesz reggeli. A templom folyamatosan épül, mióta kitört a Köztársaság. A nyugati oldal tornyai és a homlokzat is teljesen felépült, a színe és stílusa alapján az lehet az új rész.
Belépve az oldalhajón keresztül jutunk a templomba, de így is hatalmas a tér, az oszlopok, mint erdőben a fatörzsek, magasan el is ágaznak, tiszta, áttekinthető formák, az erőt sugallják, az erővonalak vezetik a szemet.
Száll a por, burkolnak, nagy az alapzaj, szinte minden helyen dolgoznak. A darukat is innen szolgálják ki, a gerendák, állványcsövek mennek felfelé a kerek toronybelsőben.
A főhajóban megállva hatalmas, és impozáns a belső, valóban katedrális, engem így, félkészen, porosan, ipari zajban is megfog, fantasztikus hatása lesz, ha a csendbe és ragyogásba fogsz belépni.
G nincs elbűvölve, neki nagyon mű, nem templomszerű, hiányolja az áhitatot - én a metzi katedrálishoz hasonlítottam, ahol, amikor beléptünk, elállt a szavunk, máig emlékezetes élmény volt.
Szétválunk, én megyek a toronyba, G még bent majd a múzeumban nézelődik, kb. egyszerre végzünk. A tornyok belülről is impozánsak, rálátni a tetőn folyó munkákra, és a többi toronyra.Délután megint a gótikus negyed, de most a katedrálist célozzuk, hogy bejussunk. Általában az éttermek kivételével betartják a délutáni pihenőt, ezért a későn kelők lemaradnak a bejutásról.
A katedrális beékelődve a házak közé, csak előtte van tér, itt is építkeznek, nem belátható a homlokzat. A környezete ódon hangulatot sugároz, a római kori, majd a tizedik században újrahasznosított városfal maradványai, a falba épült püspöki palota, a kis terek nagyon megkapóak. Belülről egyszerűen lenyűgöző, az európai gótika jegyeivel, középen a kórusi ülések, gondosan elválasztva a pórnéptől.
Oldalt mellékoltárok körben, és I.Berenguer, Barcelóna Hercegének szarkofágja 1058-ból. Kétszer is körbejárjuk a templomot, majd Szt Katalin és Szt Ambrus oltárainál meggyújtunk egy-egy (elektronikus) gyertyát a családtagokért.
Megkeressük a tegnapi tapas bárt, ismerősként üdvözölnek. Menülapot kapunk, de a kitett ételekből választunk, G húsgombócokat mártással, én töltött kalamárit, paradicsommal, meg salátákat. Sajátos, fűszeres a mártás, jól belakunk.
A katedrális felé menet beugrottunk a Batló-házba is, Gaudi tervezte egy gazdag család részére - gyakorlatilag az összes munkája az aktuális helyi arisztokráciának köszönhető.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.