Elindultam szép hazámból
Elindultam szép hazámbul,
Híres kis Magyarországbul,
Visszanéztem fél utambul,
Szememből a könny kicsordult.
Kiindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Míg az utam visszafordult,
Kint a könnyem hétszer csordult.
Szürcsöltem a nagyvilágot,
Bora, méze megvarázsolt,
De csak szebb volt nekem orcád,
Kicsi meleg Magyarország.
Édesanyám, mivé lettél!
De nagyon megöregedtél,
De kihűlt a melegséged,
De nagy lett a kicsiséged!
Régi híred: világ rongya.
Köp, aki neved kimondja.
Fiaid is, – aki most vagy,
Jaj, még ők is megrugdosnak!
Készülődnek, el is mennek,
Neki a nagy idegennek,
Ahol úgy van tán, mint régen,
Ahol süt még nap az égen.
Menjenek Isten nevében!
Nekem itt az üdvösségem,
Én – háttal a nagyvilágnak –
Szülém, már csak téged látlak.
Jaj, ne legyek fia Kámnak:
Ha van bűne az anyámnak,
Megtakarjam, meg ne lássam,
Magamért meakulpázzam.
Fogjuk áldott keze párját,
Ami dajkált, ami táplált,
Csókoljuk, mint szent ereklyét,
Ki tudja meddig lehet még!
Tudja valaki, hogy mikor született ez a vers? Az összegyűjtött versek közt nincs (a kb. harminc évvel ezelőtti kiadásban), lehet, hogy nem is Sík Sándor?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.