Sok évi tervezés után mentünk ki idén a repülőnapra, most is csak azért, mert a gyerek akart menni, és társultunk, csúsztatva egy nappal a balatoni nyaralás kezdetét.
Pont pechünk volt az időjárással, mert reggel százméteres ködben mentünk a nulláson és az ötösön végig, az előző napok esőzései miatt. Amikor leértünk, már tisztult, de a program érezhetően csúszott, borult.
Az odatalálás, a parkolók megközelítése, a beállás, majd a reptér megközelítése profin meg van szervezve, kitáblázva. A biztonsági őrök is tették a dolgukat, és amennyire ez ebben a körben lehetséges, még udvariasak is voltak - egyet leszámítva, aki leparasztozta az autóst, aki nem hajtott be a gyalogosok elé. A másik őr megállította a gyalogosokat, de a parasztozós nem intett a kocsiknak, hanem elvárta volna, hogy találják ki az ő gondolatait. Na mindegy.
A beléptetés gyors és kulturált, jegyünk megvolt a netről, és működött, sorállás nélkül, de táska-átvilágítással súlyosbítva. Stinger nem volt nálunk.
A nyirkosság miatt az első órát ácsorogtuk, de a nap lassan elő-előtűnt a felhők közül, és felszárította a füvet. A hivatalos megnyitó lezajlott, meglehetősen gyér érdeklődés mellett, állítólag politikai osztályunk is képviseltette magát. A program itt, kb. 11 órakor kezdett magához térni, sajnos az első pár óra néhány érdekessége elmaradt, pl. a Breitling-kötelék gyakorlata.
A horvát, az olasz, a svájci és a török köteléket láttuk, közülük a svájciak vérprofik voltak, nagyon látványos gyakorlatokkal. A törökök országimázs-emelési célzattal tartják fenn a köteléküket, a szpíker mellé beült egy emberük, és kommentálta az eseményeket, szólt előre, mi következik, merre figyeljünk, mikor lesz fényképezni való esemény. Pár mondatot megtanult magyarul, a ténykedésével jól eladta a műsort a közönségnek. A legszebb mondata a százötven évvel megalapozott barátságról szól :)
Svájc gyakorlata nagyon látványos volt.
A horvátok gyakorlata nem okozott akkora izgalmat, mint a másik háromé, de baj sem volt vele.
Az olaszok pedig fájdították a szívemet: a nemzeti trikolór színeit füstölték fel az égre, ha jobbra fordítom a fejem: olasz, ha balra billentem: magyar, nekünk vajon miért nincs ilyen kötelékünk? Pilótáink vannak, bármelyikkel felveszik a versenyt. A többi néma csend.
A végére maradt néhány érdekesség. A szolgálatból - elvileg, talán - kivonásra kerülő MIG-29-eket búcsúztatták a Gripenek, bemutattak közben egy-két üldözéses fordulót, ez nem volt túl látványos, de az látszott, hogy a Gripenek fordulékonyabbak valamivel. Volt díszkíséretes felvonulás, légtérsértő elfogása. 
Az egyetlen repülésképes magyar LI-2 fejezte be a napot, felszállt, és tett pár alacsony kört, jó, hogy vannak kis hazánkban megszállottak, nélkülük ezt sem láthattuk volna.
Összegezve: egy nagyon jó hangulatú dzsembori volt, a technikai megszállottak kiélhették magukat, a többiek pedig gyönyörködtek a látványos elemekben, ették a lángost-gulyást-káposztáshúst, vagy éppen sziesztáztak, napoztak. Másnap nagyobb szerencséjük volt a látogatóknak, tudtommal a teljes program lement.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.