No, ez a nem semmi.
Raana Raas, az álnéven nevelt, majd mégis a Raas család fejévé váló nő megírja az XL. századi nagy háború történetét. Azét a háborúét, amelyik szétzilálta az addig ismert világegyetem berendezkedését, elképzelhetetlen számú áldozatot követelve katonák és civilek közül egyaránt, családokat zúzott össze és túlélőket kergetett szét, és amelyet csak egy deus ex machina segítségével lehetett többé-kevésbé optimista véggel befejezni.
Azét a háborúét, amelyben a Raas család két tagja - a sors fura fintora okán - az ellentétes oldalakon játszanak jelentős szerepet a hadvezetésben. Azét a háborúét, amelyik, bár az űrben és a távoli jövőben játszódik, nem kevésbé okoz szenvedést, fájdalmat, nélkülözést, üldöztetést, fenyegetettséget az egyénnek, a családnak, a közösségeknek, a népeknek, a bolygóknak, mint azt egy mai háború teszi/tenné.
Sci-fit vettem a kezembe, de lehántva róla a felesleges mázt, egy jól megírt, fordulatos, néha borzongató családregényt kaptam a kezembe. A középpontban egy olyan család, amelyik egy, magukat kiválasztottaknak tekintő vallási-társadalmi csoport tagja, akiket az Irás, a Bokra vezet a mindennapokban, akikre a családi összetartás és összefogás jellemző, de ha valaki megtagadja a családját, akkor azt ők is kitagadják, elfelejtik. A háborúnak - a területhódításon kívül - ennek a közösségnek a megtörése, és elpusztítása az egyik ki nem mondott célja.
Ez a sajátos családfelfogás okozza, hogy végül a két ellentétes oldalon jelenhetnek meg a család tagjai, egy kiszakadt és a családfő, mindketten magas, vezető pozícióban, és elismerten sikeres hadvezérekként. Az ő történetükön keresztül látjuk a történéseket, ismerjük meg az eseményeket, a családtagok sorsát. A várt csúcspont, a két hadvezető összecsapása végül nem úgy következik be, amint az várható lett volna az előzményekből. Az intrika, a kicsinyesség, a kettős-hármas ügynökök rendesen megkeverik a szálakat, mire a végén a túlélők megpróbálhatják valahol újra felvenni a fonalat, és nekivágni az újjáépítésnek.
A regényt egy magyar irónő, Görgey Etelka írta, az elsőszülötté váló Raas-lány nevében. Bár természetesen használják a jövő technikai eszközeit, a leírások sokkal inkább szólnak az emberi gondolatokról, a bolygókról, népekről, kapcsolatokról, mintsem a csodabigyókról. Az írónő sodró cselekményt, gyors, fordulatos eseményeket, szövevényes viszonyokat, az emberi nagyság és gyöngeség érzékletes leírását adja nekünk. Tárgyi tudása lenyűgöző. A könyvet a polcom előkelő helyére tettem.
Az első két kötetet az Animus adta ki, de a következőket már nem vállalta be, sajnos. Magánkiadásban végül azok is polcra kerülhettek, az interneten lehetett előrendelni, és ezzel támogatni a megjelenést. Szerencsénkre összejött, ha nem is könnyen. Ugyanott további részletek az akkori idők társadalmáról, vallásáról.
OFF. Mind a tudása, mind az emberi lélek ismerete, mind a tolla könnyedsége predesztinálja az írásra - szerintem tőle megszülethetne a közelmúlt magyar történelmének egyes fejezeteiről olyannyira hiányzó regény, pl. ötvenhatról? De ha marad a sci-finél, akkor sem járunk rosszul.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.