Régen voltunk színházban, a nyár teljesen elmúlt nélküle, így szeptember elején gyorsan kerestem valami darabot. A választásom a Con-Fusion Dance társulat előadására esett, a Stefánia Palotában, címe "Kortárs Ír Tánc".
A csapat 2008-ban alakult, kifejezetten a hagyományos ír tánc és a kortárs tánc ötvözésének szándékával, Gyulai Júlia művészeti vezető, koreográfus vezetésével. Már több fellépésük volt, Győrben, MÜPÁ-ban, és lesz még az ősszel is. Három táncosuk Euróba-bajnoki díjat is nyert.
Az est egy szünettel elválasztva két kb. félórás blokkból állt, mindkettőben vegyesen voltak a táncok. Egy-egy szám két-három perces, némelyik tisztán tradicionális (amolyan Flatley-féle), leszorított karral, mozdulatlan felsőtesttel járt step, és volt, ami szinte balett, akárha mondjuk Bozsik Ivettől. Nagyon érdekesek voltak a történetmesélő számok, pl, amelyikben három fiatal ül, láthatóan unatkoznak, mígnem egyikük fel nem vesz egy (láthatatlan) labdát, és fokozatosan bevonva a többieket, el nem kezdenek játszani - a slusszpoénig. Mindez, a többi jelenethez hasonlóan - eltáncolva, elmozogva, ötletes, blikkfangos, váratlan, jókedvű. A ruhák mindig az adott tánchoz illeszkedtek, képzelem, milyen átöltözőshow lehetett a színfalak mögött.
Ilyen, s ehhez hasonló zenékre voltak a koreográfiák (csak példaként):
Az előadás jól összerakott, talán kicsit öncélú: a 'mutassuk meg, mit tudunk' vezérfonalára felfűzve, de kezdetnek ígéretes. A koreográfiákról csak jót tudok mondani, nekem tetszettek az ötletek, a váltások, a kiszámíthatatlanság, a kontrasztok, a régi és új szándékolt szembeállítása, végig tudott újat adni, élvezetes volt. Gyulai Júlia is táncolt, vitán felül a legjobb volt. Alul beteszek egy más stílusú táncát, alatta az előadás promójával.
A táncosok fiatalok, gyanítom, 25 fölött egyik sincs. Szinte mind jól táncoltak, kiemelkedtek Székács Zsófia, Kiss Renáta és Potornai Róbert (ő kezdhetne valamit a mimikájával, nagyon fapofa volt nekem), de a többiekre sem lehet egy szavam sem - egy kivétellel.
Nagy Nóra nagyon rossz napot fogott ki, arra emlékeztetett, amikor a szalagavató-bálon az osztálytárs megtanulta ugyan a lépéseket, de csak, mert szükség volt rá a formációhoz, úgy adta elő a mozgást. Az ír stepnél nem volt gond, de amint a felsőtestével kellett kezdeni valamit, már baj volt, a mozdulatokat nem fejezte be, csak "jelezte" azokat, mint egy rongybaba, mozgott, sajnos a többiek összhatását is rontva ezzel. Viszont tökéletes volt a bogaras jelenete a második részben. A mimikája is mindig rendben volt.
A Stefánia palota (a modern részben voltunk) az elmúlt tíz évben nem lett szebb, de láthatóan kultúrházként működik, a szó jó értelmében.
(Felső fotó: Vörös Nándor, az alsók prae.hu)
Gyulai Júlia tánca:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.