Egy nyárvégi délután, hirtelen felindulásból átruccantunk Szentendrére, csak úgy. Mert szép, és mert ott jó lenni.
Az ilyen hirtelen felindulásokból nagyon sok kiszámíthatatlan dolog következik. Itt nem a fagyizásra kéz a kézben gondolok , vagy a Kutas-galéria kiállítására a parton, - ő hozta a formáját, kicsiben és nagyban is szeretem a szobrait, egyszer nagyon vágytam egyre, aztán másfelé kanyarodtam -, nem is a (remélem, ideiglenesen) áthelyezett Kovács Margit Múzeumra, vagy a templomtérről kiüldözött kufárokra, vagy a Pozsarevacska templomra, az ikonosztázával, halk görögkeleti zenéjével, illataival, szöszmötölő templomszolgájával és valószerűtlenül keskeny székeivel, vagy az új cégérekre, ezek jönnek, ha keresed, és Szentendre bőven adja az élményeket.
Hanem: a művelődési háznál betévedtünk a képkereteshez. Nézegettük a Tiffany-lámpákat, a képeket, az üvegmozaikokat, a Mester kijött és beszélgettünk, a munkáról, inasokról, keretekről, művészekről, kereskedőkről. Közben eszünkbe jutott a nappaliban lógó három kép méltatlan kerete, rögvest tanácsot kértünk, majd meg is beszéltük, mikor hozzuk át őket megnézni, megtanácskozni, keretet keresni rájuk.
Így két hétre rá egy szombaton újra lett ok menni, a képek leadása és a keretek kiválasztása után újra végigjárni a régről ismerős girbegurba utcákat, megkeresni a házat a bejárat mellett befalazott jegyes téglával, aminek a párja arra a sétára emlékeztetve van az előszobában két ablak között berakva itthon, végigmenni a parton fent a kikötőig, majd a Szamosnál elkövetni a süteményezést, ami szinten aluli volt, de nem engedtük, hogy elrontsa a napot.
És újabb két hét után újra mehettünk, ekkor szakadó esőben, zárás előtt beesve az üzletbe, átvenni a kész műveket. Ugyanazon festőtől három kép, fekete alapon figurák pár masszív, vagy éppen lendületes vonallal. Az egyiken piros, a másikon kék, a harmadikon sárga a jellemző szín. ezért a kereteket is ehhez választottuk.
Hihetetlen hatásuk lett: az első két kép a saját színt is tartalmazó kerettől felragyogott, kiemelődött, életre kelt.
A harmadik, a sárga ellenben összement, a keret uralja az egészet, és csak utána jön a kép. Nem igazán tudom megfejteni, mi lehet az oka. Lehet, hogy ez a kép csak egy másolat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.