Konferencia volt Pécsett, amelyre minden alkalommal - tisztán pofavizit céljából - elmegyek, három nap, benne egy saját és sok idegen előadással, a miénket most társtettesként tartottam. Mivel magyarul, nagyon frappáns és hatásos volt, ugyan következménye - értsd: az illetékesek általi tanulságok levonása, nem beszélve a gyakorlatba való átültetésről - nem várható. De ott mindenki lelkesen helyeselt.
Az egyik este volt fél szabad órám, majd másnap délelőtt csináltam magamnak egyet: ekkor készültek a képek.
A várost régóta szeretem, tíz éve több napot voltam ott, azóta csak a konferenciák kétévente, de mindig egy gyors séta, mi változott, mi újat látni. Ilyenkor persze a külső részekre nem jutok el, pl. a Zsolnay-környéki átalakulások most nem férhettek bele.
Pécsnek sajátos hangulata van, és mióta ilyen nagylétszámú az egyeteme, azóta sokat fiatalodott, vidámabb lett, Szeged volt ilyen a hetvenes évek végén... Minden tele fiatallal, a cseh sörsátortól a Kossuth-téren a buszokig, a sétálóutcán és a tereken.
A város védjegyei - sok más mellett - kétségtelenül a majolika-burkolású tetők. mindig találok újat, legalább egy oromdísz erejéig.
A Széchenyi-téren fényjátékos szökőkút, én is eljátszottam...
A Széchenyi-téren éjszakára lebontják, nappal felállítják a fotókiállítást.A képek jó része a határokon túl készült, jellegzetes emberek, tájak, isten háta mögötti vidékek.
A Kossuth-téren a cseh sörsátorban tízféle sört csapoltak, Staropramen Granat nem volt köztük :(, de Ferdinanda vörös igen :). Eszünkbe sem jutott ellenállni.
Az este a Palatinusban folytatódott, majd arról is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.