Tortuga 2.

Kilépve az 1600 évvel ezelőtti múltból, még elkanyarodtam a Székesegyház felé.

Az első, e helyen álló templomról nincsenek pontos információk, de az, hogy 1009 óta püspökség a hely, arra enged következtetni, hogy a felszínen látható templom is akkortól kezdett épülni. Az altemplom alapfalai bizonyosan IV. századiak, négyszáz évvel későbbi bővítéssel, erre épült rá Szent István körül a Székesegyház szentélye. Ebből a századból való a két nyugati torony is. A keletiek középkoriak.

A templom sorsa meglehetősen hányattatott, tatár, tűzvész, török, Vak Bottyán, szerbek pusztították, amit közben felépített a város népe. Pollack Mihály alakította ki a klasszicista külső falakat - nem kis részben a székesegyház súlyosbodó statikai problémáinak megoldására. A Millenniumra újabb átalakítás következett, amelyben az Árpád-kori állapotokra alakítják vissza, amit lehet, ezt az állapotot láthatjuk most. A déli főbejárat csak kétszáz éve létezik, azóta ez az oldal a templom főhomlokzata és ez adja az emblematikus megjelenését is.

A déli főkapu sokáig nyitott előtérrel rendelkezett, de ezen a mára változtatni kellett, - részben a kis- és nagydolgozók, részben az itt alvó hajléktalanok miatt, az apropót a Millennium adta hozzá. Bizonyos, hogy az egyház, küldetéséhez és szellemiségéhez hűen a kiszorításon kívül legalább a hajléktalanokért tett is valamit.

A kapu egyébként grandiózusra és a helyhez méltóra sikerült, Rétfalvi Sándor alkotása szervesen illeszkedik a felette lévő Szűz Mária és a hat magyar szent ábrázoláshoz (Kiss György szobrász munkája, aki a Parlament, az Iparművészeti  Múzeum szobrainak egy részét, és a Hősök-terei Károly Róbert szobrot is alkotta, valamint övé a Székesegyház előtti Szepessy Ignác püspök szobra is), valamint a meglévő íves szerkezetekhez. Maga a kapu a nagy templomkapu-elődökhoz hasonlóan szobor is egyben. A Szobor vázát a szőlő leveles indái-fürtjei-hajtásai adják, amelyben mindkét szárnyon egy-egy kétalakos jelenet található akereszténység történetéből (a mellékelt képen Szent István átadja a Székesegyház makettjét Mór püspöknek a püspökség megalapításakor, közvetlen az oszlop mellett kivehető, a másikon Krisztus és Szent Péter a kulccsal láthatók), valamint középen galamb képében a Szentlélek került megformázásra.

A belső, meglévő, kazettás kapu minden kazettája egy-egy féldomborművű jelenetet kapott, ezek aranyozást kaptak, hogy kiemeljék az első, áttört kapu motívumait. A jelenetek a Biblia egyes történeteit ábrázolják. Látni kell, meg kell állni előtte.

Négy éve nem értettünk egyet a belépésről a helyi cerberusokkal: mára a csak imádkozni akarók a Corpus Christi kápolnában (Lotz Károly faliképei alatt) imádkozhatnak. A többiek belépőt fizetnek. Lotzon kívül még rengeteg értéket és látnivalót tartalmaz a Székesegyház.

Az utam a Múzeum-utcán folytatódott, ez már csak rohanás, el a múzeumok előtt, majd vissza a Janus Pannonius utcába, ott a szerelmesek fala felújítva, újabb kerítésszárnnyal kibővítve, a sok ezernyi régi lakattal rajta, és az átadás óta feltett néhány újabbal. Remélem, a mellékelt képen szereplő lakat olvasata a pozitív változat.

A Jakovali Hasszán Dzsámi nem változott kívülről, szép súroló fény volt a délkeleti oldalon, emlékeztetőül itt a kép róla. A téren rendezett fotókiállításról már tettem fel képet pár napja.

Vissza a Zsolnay-térre, buszra szállni és agyő Pécs! Buszra várva érdekes emlékmű a falon, hol itt az éberség? (Remélem, senki nem csap a homlokára ettől.)

Ami elmaradt: a Székesegyház, az október végéig nyitvatartó Rippl-Rónai és Munkácsi kiállítások, ez utóbbiak végleg. A séta az Avason, a leülés a sétálóutcában egy kávéra, és a kíváncsiságom kivinne a Zsolnay-gyárhoz is, a ZSolnay Kultúrális Negyedbe, ha már háromnegyed év késéssel végre megnyílt. Valamint minden jobb kávézóban és kiállítóteremben van valami érdekes, ötletes, ahogy a szemem sarkából a plakátokat elolvastam...