Kitört a forradalom! Szombaton halhatatlan ünnepi beszédekben húztak ívet a szónokok saját munkásságukig, nyilván a kisajátítás legkisebb szándéka nélkül.
1956-ban huszonharmadikán a betiltott, majd két órára rá ismét engedélyezett tüntetés a Bem-szobornál, az ifjúság követeléseinek felolvasásával, Veres Péterrel, Zbigniew Herbert beszédével kezdődött. Itt kezdődött a zászlókból a szovjet mintájú címer kivágása, és már a lyukas zászlókkal vonultak át a Parlament elé, hogy Nagy Imrét meghallgassák. A beszéd nem aratott sikert, a csalódottságot Gerő nyolcórás rádióbeszéde, amelyben teljesen félreértelmezve a helyzetet csőcselékezett, és antiszemitázott, dühvé fokozta. Innen egyenes út vezetett a rádióhoz, beolvastatni a követeléseket (a modern Landerer és Hackenast), ezzel párhuzamosan a Sztálin-szobor ledöntéséhez - a tömeg a kezébe vette a tizenhat pont megvalósítását. Gerő osztagokat rendelt a Rádió védelmére, de a szervezetlenségük okozta bénázás, valamint a tömeg megvezetésének kísérlete csak szította az indulatokat. Eldördültek az első lövések is, három halottal, ekkor megkezdődött a tömeg felfegyverkezése: katonák álltak át, és a fegyverraktárakból szerzett fegyverek kiosztása után fegyveres felkeléssé alakultak az események.
A párt a lehető legrosszabbul kezelte az eseményeket, késve reagált és eltúlzott reakciói voltak - a tömegbe lövetésről még szót sem ejtve, az nem hiba, hanem bűn, akárki rendelte el. Az ÁVH a Blaha Lujza téri sajtóházban tüntetőket lőtt le, (ezt egy fegyveres csoport látta, és rögvest megostromolták az épületet), majd huszonötödikén a Kossuth-téren a tömegbe lőtt (hivatalosan ma 61 áldozat, 200 körüli sebesült). Innen nem volt megállás, a forradalom eszkalálódott, a szovjet csapatok (amelyek 24-e óta tevékenyen részt vettek a harcokban) és az AVH ellen küzdöttek a fegyveres csoportok. Gerő lemondatása, Nagy Imre és Kádár beszédei nem vezettek enyhülésre.
Október 26-án a Magyar Nemzet különkiadásban jelenti be a leváltást, és harangozza be a két beszédet, a jelszavak közt megszellőztetve az amnesztiát is - csak az nem derül ki, ez mit jelent, követelést, ígéretet, s ha igen, kitől?
Akárki fogalmazta a "Lobogjatok, magyar zászlók!" című részt, nagyon profi volt. Megpróbált a nemzet lelkének érzékeny húrjain játszani, magyarság, függetlenség, szebb jövő, minden be van vetve a cél érdekében. Mindössze pár nappal voltak lemaradva az események mögött, itt már nem elég a zengzetes szövegelés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.