Ha Julia Roberts, az számomra kötelező - G társam ebben (is).
Pedig a kritikák mindent megtettek, hogy kihagyjuk a filmet, kezdve a "baedecker gazdagoknak" bélyegétől a színészi játékról a "sematikus figura, követhetetlen motivációkkal" értékelésig. Miután ilyen jól megágyaztam a fikázásnak, jöjjön a film, amit én láttam.
Az biztos, Júlia Robertsnek sem használt az idő. Sokat rontott az összképen a plasztikázás is, hol vannak már az Édesek és mostohák új feleségének sokatmondó grimaszai, vagy Erin Brockovich arcjátéka? Maradt a széles mosoly (perverz módon uszkve tíz méteres szélességben végigér a vetítővásznon), és maradtak a beszédes, kifejező szemek. Maradtak a megrezdülő ujjak, a parányi, észrevehetetlen fejfordítás, a színészi játék. Ami, való igaz, kevés volt arra, hogy a forgatókönyv jellemábrázolási űrjeit kitöltse.
A film alapjául szolgáló regényt nem olvastam, de a filmbeli sztori nem túl bő cselekménnyel rendelkezik, és a főhős tettinek mozgatórugóinál tág teret ad a fantáziának. Talán a jólét, talán egy itt elképzelhetetlen életforma és életfelfogás visz rá valakit, hogy a magánéleti válságára az egyetlen kiutat egy világkörüli útban lássa, konkrétan három helyszínt megjelölve úticélként: Rómát a testi és lelki regenerálódásra, Indiát a spirituális világ helyrerakására, végül Balit, mindezek egységes harmóniává gyúrására.
Az induláshoz a végső lökést a vagyon teljes elvesztése adja (az végül homályban marad, hogy ez ténylegesen bekövetkezik-e vagy csak fenyegetés marad).
Az úton csupa közhely, ami történik - de ki nem a pizza-chianti-Vespa közhelyért megy Rómába, a spirituális élményekért egy indiai kommunába? Aki a küszöbön le tudja rakni a problémáit, az átalakulva jön ki, aki beviszi, bent sem találja a helyét, ez igazolódik be a filmben is. Közben emberek csapódnak hozzá, barátságok szövődnek, de mindenki a saját útját kénytelen járni, az így becsatlakozó majd kiágazó élettörténetek bármily érdekesek lennének, a fantáziánkra maradnak.
Végül Bali, a szintézis. A gyógyító, aki tudja a módszert, a vajákosnő, aki segít a masszázzsal, illatokkal (ő a mélyszegény a mű ezen részén, aki oly esendő, hogy segíteni kell rajta), és végül a megoldás, a férfi, aki...
Aki éli az életét, nem bonyolítja. Akinek pénze van, de kötődése nincs a tárgyakhoz. Akinek múltja van, de kötelékei nincsenek. Aki tudja mi kell a nőnek, de nem adja meg, csak amikor az már készen áll rá.
Hát ezért érdemes a filmet megnézni (trailer): a közhelyekért, az indiai jelenetekért, és Jawier Bardemért. Afölött pedig nagyvonalúan elsiklunk, milyen apropóból készült a film, mi hajtotta a főhősnőt oda, ahol, és az események mit módosítottak a lelkén, a hozzáállásán, az életfelfogásán: ez Hollywood.
Hepiend nincs? De van! Mondom, ez hollywood.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.