Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2010.12.20. 15:35 alaurent

Bohémélet

...az örök klasszikus. Az elesett-lány történetek kiindulópontja. A párizsi romantika-érzés legfőbb propagátora. Benne a Puccini-dalok legszebbjei. Pl.:

Három vagy négy éve láttuk már, de közben bérletet váltottunk, hát újra megkaptuk.

Semmi nem változott. Sőt, Puccini óta nem változott. A színrevitel, mint gyerekkoromban. A Párizs határát jelképező vámsorompó az vámsorompó, a milimárik nagyszoknyásak, és reggel még vidámak, a bohém az bohémkodik, a szenvedő szenved, a háziúr ravaszkodik, de túljárnak az eszén, és még észre sem veszi. A padlásszoba, mint a nagykönyvben, univerzális, ferdefalú, szegényesen praktikus.

Mit lehet mondani még egy 129. ugyanolyan rendezésről? A színészek, ők adhatnak újat. Hát nézzük.

Rodolfot Fekete Attila, Schaunardt Szegedi Csaba, Marcellot Alik Abdukayumov játssza-énekli. Általában hozzák a szerepet, a hangot, de Szegedi nem tudja elhitetni a bohémságot, a vígadást, olyan, mintha a jóságos nagybácsi lenne, aki néha beugrik a szegény rokonokhoz egy kis harapnivalóval, idegenül mozog. Abdukayumov hangja kiemelkedik közülük.

Az előadást a nők adják el: Mimit Létay Kiss Gabriella, Musettát Anna Gorbachyova játssza, igaz, hálás szerepek, de mindkettő hihetetlen magabiztossággal szólaltatja meg a hangokat, az operaház megtelik, a mese szárnyra kap. Anna Gorbachyovára a Youtube "kb. 1 találatot" ad, és alátesz vagy harminc Patai Annát. Brrrr... Azért ezt a kb. egyet érdemes meghallgatni tőle:

A főszerepek közül egyet átugrottam, mert számomra ő okozta a meglepetést, és kicsit helyreállította a férfiak becsületét: Colline szerepében Cser Krisztián. A Kabátária egyszerűen fantasztikus volt: fájdalmas és belenyugvó, keserű és önzetlen, szívből jövő gesztus a haldoklónak, csak ezért a dalért, csak ezért a hangért, csak ezért az érzésért is érdemes lett volna beülni. De nem csak ez volt, hál'istennek.

Szólj hozzá!

Címkék: opera zene színház nők


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr605884671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása