Tortuga 2.

Nem a tipikus karácsony környéki uticél, de a barátaink visszamondták az eredetileg tervezett Alpok-beli pihenést, így csaptunk egyet a lecsóba (no és G szeretett volna jönni). Ahogy elnézem a várost, mások is érdemesnek találták a városlátogatást, a repülő is, a város is tele van emberrel.

A reptér az aggodalmaim ellenére rendben üzemelt, a beléptetés is normális volt (igaz, nem Ferihegy 1-ről indultunk), gyorsan becsekkoltunk, a beléptetés kultúrált volt. A gép is időben indult, és kis késéssel érkezett. Amszterdam repülőtere hatalmas, és közel van a városhoz, negyedóra vonattal. A jegyet automatából vettük, tudott angolul, és csak nyomkodni kellett, meg a célállomást tudni. Elvileg kártyát is kezelt volna, de az enyémet nem fogadta el, így aprónk maradékát nyelte be. Papírpénzt nem fogad el. A vonattal a Centrál Pályaudvarra mentünk, ahol a szomszédos peronról indult a vonatunk a szálláshoz. Ez is a városon belül volt, ha többet szervezkedünk, akkor itt már mehettünk volna  a metróval is, a célmegállónk közös állomás (szeretem, ha látszik a koncepció a közlekedésen, itt a metró és a vonat közös peronhoz áll, az átszállás a vidéki versenyzőknek sem okoz nehézséget).

Séta a csatornák mentén: a Süsskind-híd felnyitható mechanikája lenyűgözött az egyszerűségénél fogva. Működés közben nem láthattuk, de éjszakai kivilágításban igen.

A kerékpárosok feltétlen elsőbbsége abban látható, hogy a sávjukat mindenki tiszteletben tartja, külön közlekedési lámpájuk van, és, hogy a járdák nincsenek letakarítva a hótól, de a kerékpárutak igen. Ez utóbbi három nap alatt sem változott.

Karácsonyi vásár a Rembrandt-téren korcsolyapályával, ringlisspíllel, részeg, a rénszarvasra félreérthetően támaszkodó hóemberrel, gagyibóvli rakáson, osztrák üveges glühwein, és jagermeister jégbe hűtve.

Theatre Tuschinsky: art deko mozi, működik, öt terem legalább, ennyiben volt vetítés kiírva aznapra.

Virágpiac: este hatig nyitva, ezernyi vágott virág, hagyma, starter-kitt marihuánához, pálmákhoz, liliomokhoz, kertészkedőknek aranybánya. Mi két hatalmas amarillisz-hagymára csábultunk el, majd lesz kép, ha kihajtanak. 15 cm kerület? itt átmérőben voltak ilyenek...

A csatorna partján sétáltunk tovább, keskenynél keskenyebb, da annál magasabb házak és lakóhajók között.

A belváros igen zsúfolt, a 60-as évekbeli lakásfoglalásokra ma nem kerülhetne sor, a felújított épületeknek van gazdájuk és bérleti jogért is hat évet kell sorba állni.A lakóhajó sem megoldás, mert a számuk 2600-ban van maximálva, itt is hosszú a sor. A hajóhely bérleti joga is komoly áron vált tulajdonost, ha ugyan van valaki, aki meg akar tőle szabadulni.

Magna Plaza, Ristretto Cafe a 2.-on. A Pláza nem nagy, a valahai főposta épületében, árkádok, oszlopok között kapott helyet, áttekinthető az egész. A két csarnokban a világítást egy-egy űrkompra emlékeztető lámpa adja. Szendvicset ettünk, kávéztunk, melegedtünk a sok séta után. A wc 0,5 euró, de itt is, máshol is tiszta. A piszoárban benne a légy, megkönnyítendő a célzást :).

Mellette ott a Dam, Amszterdam főtere a palotával (amelyet teljesen állványok fednek, de látogatható), a Mme Tussaud-kiállítással, az obeliszkkel, amely a második világháború hőseinek, a civil ellenállásnak állít emléket. Jobbra-balra sétálóutcák indulnak belőle, a boltok mint otthon, felejtős. Sok kávézó és vendéglő van a környéken, nehéz választani, ezért is lett a Magna Plaza kávézója az ebédelőhelyünk.

Itt már a vöröslámpás negyed szélén vagyunk, érdekes a portálon a két felirat - itt megférnek békében.

Megpróbálkozunk a Nieuwe Kerkkel, de kiállítás van benne. Az 'újtemplom' több, mint hatszáz éves, jelenlegi nagyságát is már 1500-ban elérte. Hatalmas terek, kereszt- és oldalhajók, pici tornyokkal: nehogy már magasabb legyen a városházánál! 1645-től protestáns templom, az utóbbi 200 évben itt iktatják be a királyokat-királynőket, utoljára Beatrixot 1980-ban. Előtte nagy felújításon esett át, ma egy kulturális alapítvány üzemelteti, most is egy kiállítás miatt nem tudtunk bemenni, csak másnap.

Centrál-pályaudvar az út végén, majd mellette  továbbsétáltunk a NEMO felé: hatalmas hajóorra emlékeztető épület, belül mint nálunk a csodák palotája, tömérdek gyerekkel (G-t érdekelték a programok és a shopban kapható kísérleti eszközök), mellette kikötve az Amsterdam nevű 42 ágyús háromárbócos replika.

A hajó története is érdekes, nem csak a hajó maga. Készült 1748-ban, első útjára indult volna Batáviába és vissza, kétszer visszafordult a viharok miatt, majd harmadjára a brit szigetek egy Hastings-közeli öblében a vihar kettétörte és elsüllyedt. A legénysége, 205 fő, a 40 katona, és az 5 utas megmenekültek. A roncsot 1969-ben, egy tavaszi, szokatlanul mély apálynál fedezték fel. Rakománya, ami textil, bor, tollak/ceruzák, hazai áruk és rengeteg ezüstgulden volt, a roncsban hevernek. Próbaásatásokat végeztek az azonnal levédett roncsban, és kisebb mennyiséget fel is hoztak a rakományból. A hajót 1990-re másolatban elkészítette 400 önkéntes, korabeli szerszámok használatával. A hajó ma múzeum, gyanítom, a hajózóképességében az elődje sorsát figyelembe véve olyan nagyon nem lehet biztos senki.