Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2010.12.29. 15:49 alaurent

Amszterdam'28

Hatalmasat aludtunk, ami nem csoda, hiszen csak fél kilenckor kezdett világosodni. Cserébe ötkor még csak esteledik. A szállodai reggelit nem kértük, ezért  az Amstel vasútállomáson reggeli, majd metro-villamos a belvárosig. Az állomás csarnokját a hatvanas években újították fel, jellegzetesen szocreál szekkókat alkottak a két végébe.

 Első utunk a Begina-udvarba vezetett. Ez itt Amszterdam szívében a 17. században alakult ki, az egyedülálló nők menedékéül és lakhelyéül szolgáló zárt udvar volt, kis lakásokkal, templomocskával. Az amszterdami Begina-udvar az egyetlen, amely változatlanul fennmaradt (az útikönyv szerint), és a nagy része ma is az eredeti céljául szolgál.

Az útikönyv valószínű tódít kissé, mert a világörökségbe másik 13 udvart választott be az UNESCO, és ők biztos tudnak valamit... A rend a 12. században női világi apácarendként indult, a tökéletességre törekvő (értsd: istenfélés, vállalt szegénység, munka) nők számára, de rövid virágzás után eretnekséggel vádoltattak és felszámoltattak. Később megtűrtként működhettek, de már kisebb volt az érdeklődés, ekkor  elsősorban karitatív tevékenységeket végeztek. Teljesen a XX. század elején szűntek meg.

Nyitás előttre igyekeztünk a Rijksmuseumhoz, ez a Nemzeti Galéria holland megfelelője. Hosszú sor végére álltunk be, a kertkapuig tartott, ami vagy 20 méter lehet, de félóra alatt bejutottunk. Az őrök igen szigorúan kezelték a "gyors sort", akinek nem volt előre váltott jegye, vagy Múzeum-kártyája, azt  visszaküldték.  Amikor kijöttünk, úgy egy óra felé, legalább az ötszörösére nőtt a sor, másnap is ezt láttuk erre jártunkban.

Maga a múzeum kicsit csalódás volt, a bécsi Rembrandt-kiállítás vagy öt éve sokkal többet adott, itt az Éjszakai Őrjárat volt a top, amiért egyébként önmagában is érdemes bemenni, a többi festmény inkább portrék. Mitológiai tárgyú kép pl. egy sem volt. A portrék is, az őrjárat is messze kiemelkedett a XVII. század - a holland aranykor - festményeiből. A kiállítás a környezet bemutatásával kezdődött, a gazdagság okát mutatta, a hajókat, a Keletindiai Társaságot, a polgárokat-kereskedőket. Majd jöttek a festők, pár Vermeer, Frans Hals, a Rembrandtok, és Hendrick Avercamp Téli tájképe korcsolyázókkal.

Az előtéri alkotás egy nagy álló faszekrény, kerek üveglappal az elején, s belülről, mintha percenként valaki letörölné és újrarajzolná a mutatókat...

Rembrandttól a Jan Six képmása itt szerepel először nyilvános kiállításon 350 év óta (korábban a Six-gyűjtemény részeként kölcsönben lógott a királynő egyik palotájában), fenomenális festmény, a múzeum is főhelyen hozta, a megfelelően nagyívű körítéssel.

Időszakos kiállításként Gabriel Metsu újra-felfedezését láthattuk. Vermeerrel kölcsönösen hatottak egymásra, Metsu telítettebb színekkel, több fénnyel festett, hasonló jeleneteket, mint Vermeer vagy más kortársak. Nagyon tetszettek a  The Feast of the Bean King (a honlapon a 16.), a The Poultry Seller (23.) és a Poultry Seller (10.) c. képek, többek között.

Utána felüdülésképp Coster Diamonds, a Hollandiában  "kötelező" gyémántműves-látogatás. A csiszolás szerszámai, a munkamenetek, a gyémántok osztályozása, a csiszolási formák, a vágás (8 óra / karát) a kiállításon, egy kisebb gyémántot üveglap mögött élőben csiszolt a mester (önálló munkára kb 10 év után lesz alkalmas valaki, nem semmi azt az 58 vagy 201 felületet pontosan belecsiszolni a gyémántba. A Royal 201 fantázianevű csiszolási módot a Coster találta ki, és szabadalmaztatta, ez a csiszolás igazán megmutatja a kő természetes szépségét, csillogását (nem én találtam ki). Végül az obligát ékszervásár, csekély 4-5 számjegyű eurós árakkal, azért találtunk olyant is, ami tetszett volna, 0,2 karátos, víztiszta gyémánttal egy modern függő potom 800-ért. Majd visszajövünk, mondtuk, a hölgy elbűvölően  mosolygott, és visszatette.

Újra villamosra szálltunk, irány a belváros. A Nieuwe kerk arab világa, a templom, amelyben Julianna királynőt koronázták, most időszakos kiállításnak ad helyet, arab tárgyak, a Tökéletesség felé címmel. Szőnyegek, pergamenek, szőttesek, tálak, poharak, vázák voltak kiállítva. (Ősi holland átok: rendezzenek nagysikerű kiállítást a sírodon, a templom padozata csupa sírkő-fedlap, felettük a vitrinek, tárlók. a tárgyakkal.)

A templomot az 1970-es évekbeli felújítása óta egy kulturális alapítvány üzemelteti, az utolsó nap is belefutottunk egy "művükbe", az Hermitage-ba, erről majd ott. Néha tartanak benne szertartást, a királyi család esküvői ceremóniái és a nemzeti ünnep alkalmából. Egyébként nagy látogatottságú kiállításokat rendeznek benne. A templomban tilos volt fényképezni, az épületet is, nem volt kiírva, ezért nem annyira tartottam be, csak amikor az őrök odajöttek szólni.

Innen a híres-nevezetes vöröslámpás negyeden keresztül az Amstelkring felé. mentünk, ez gyakorlatilag a belváros szívén történő áthaladást jelenti.  A negyed olyan, mint a képeken, csak itt élő lányok integetnek, nem zavartatva magukat a nejemtől, szerintem hervasztó látvány, és megalázó annak is, aki előttük elmegy. Ezzel együtt a forgalom nem tűnt halottnak. Egy huszas lánynál nagyon fiatal (úgy 16-18 közé saccoltam őket), különnemű pár tartott megbeszélést... 

Először a Oude kerk, ahol Saskia is nyugszik (na igen, egy "talán Saskia" portrét láttunk a Rijks kiállításán, a közismerteket egyiket sem, készült az esküvőjük előtti évben). A templom tele sírral. Üvegablakai szépek.

 

Az Amstelkring egy sajátos, titkos templom. Amikor a protestantizmus győzött, az addigi üldöztetések visszacsapásaként hivatalosan betiltották a katolikus vallás gyakorlását. Nem lenne Amszterdam, ha nem vittek volna a tiltásba egy kis csavart: a kormányzó szemet húnyt, ha nem látszott az utcáról semmi jele a vallás gyakorlásának. Így készült 1661-63 között ez a tetőtéri templom, három ház tetőterének  egybenyitásként, és működött az Úr és a vallási türelem dicsőségére 1887-ig, amikor is megépülhetett egy katolikus templom a közelben. A civil kurázsi megmentette a lebontástól a házat, így megnyílhatott benne a katolicizmus múzeuma, a Museum Our Lord in the Attic, - de a történetnél, és a tetőtéri, egyébként sajnálatosan felújítás alatt álló templomnál sokkal  érdekesebbek az alsó szinteken az eredeti berendezéssel meghagyott polgárlakások.

Tegnaphoz két kép:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás múzeum városnézés Hollandia


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr645884692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása