Érdeklődéssel vártam a filmet, a sztorit ismerve kíváncsi voltam, mennyire lesz nézhető. A hossza kicsit riasztott, erről két óra? Aztán csak elröpült, anélkül, hogy nagyon kellett volna fészkelődni.
A történet végtelenül egyszerű. V. György király második fia (Colin Firth - Bridget Jonesból Mr Darcy, Mamma Mia, Lány gyöngy fülbevalóval stb, stb...) erősen dadog, így a nyilvános szereplései rendre kínosra sikerülnek. Egy darabig próbálkozik mindenféle orvosdoktorokkal, a kavicsos módszerrel, de sikertelenül.
Egyszer azonban eljön az a pillanat, amikor muszáj tenni valamit: apjuk halála után a bátyja lemond a trónról Ms. Simpson kedvéért, a Birodalom a háború előtt áll, olyan uralkodóra van szükség, aki maga mellé tudja állítani a népet ilyen nehéz körülmények között is. A rádió korában járunk, nem elég délcegen ülni (és nem leesni) a lóról, ahogy apja mondta neki egyszer, itt már beszélni is kell.
Elizabeth, a feleség (Helena Bonham Carter - Harry Potter, Alice Csodaországban, Terminátor, Merlin, Élőben Bagdadból), akit legalább annyira taszít a muszáj-herkulesség, az uralkodással járó kötöttségek, a megfelelési kényszer, mint a királyt, talál rá Lionel Louge-ra (Geoffrey Rush - A Karib-tenger kalózai, Elizabeth - Az aranykor, Kegyetlen bánásmód, Ned Kelly, Frida). Az első órák nagyon rosszul kezdődnek, az arisztokrata, és a birodalom másodosztályú, ausztrál polgára nehezen találja a közös nyelvet. Ahogyan kell, össze is vesznek, előbb Louge, majd a király kér - a maga módján - elnézést, hogy folytathassák a közös munkát.
A történet egyszerű, a sztori kiszámítható, ami a filmet elviszi, az a színészek. Colin Firth tud színész is lenni, nem csak sármőr, női lelkek Mr Darcyja. Sokat vártam erre a szerepére.
Geoffrey Rush nagyon jó, az arca hihetetlenül kifejező, a szerepét remekül formálja. Helena Bonham Carter arra született, hogy az arca kitöltse a filmvásznat, a szeme mindent elmond, az ajka kis rebbenései a beszédeket hallgatva mutatják az együttérzést, segítőkészséget és az aggodalmát.
A negyedik szereplő, akit megemlítek, Lionel felesége, Jennifer Ehle. Rövid a szerepe, alig pár mondat, de abban remek.
A filmben alig van totál, a nagy része az emberek, az arcok, a szemek, a mimikák, egyszerűen fantasztikus. Ha valamiért, akkor a színészek miatt mindenképpen érdemes a filmet megnézni. Ha a tizenkét Oscar-jelölés nem feltétlen jogos minden elemében, de a színészeknek és az operatőrnek máris odaadnám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.