Még karácsony előtt, a már megénekelt, passzázs-alatti csokiboltban találtuk ezt a rózsaborsos táblát, nem kapta meg senki karácsonyra (nem irigységből, csak nem úgy alakult), és eddig bírta, nem ismerek magamra.
G szerint fura.
Szerintem fura, de jó. Érdekes, hogy ez a két íz is tud harmonikus lenni, és a csokiíz elmúltával még sokáig marad az édeskés bors emléke a szájban.
Ennyiben maradtunk. Én pedig, mielőtt az egészet befaltam volna, az utolsó szeletet visszadugtam, a kép kedvéért...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.