Megosztó film, négyen voltunk a társaságban, de mindnek más volt a véleménye. Egyben közös a vélemény, nagyon erős, olyan film, amelyik nem adja magát könnyen, és valamit elindít benned: az elutasítást, a szánalmat, a tiszteletet, a megdöbbenést, a katarzist - válassz.
A történet egyszerű. A Hattyúk tava főszerepére keresik a táncosok között a megfelelő személyt. Kettős szerepről van szó, a Csajkovszkij-balettben Odette és Odilia, azonban míg ott győz a jóság és az igaz szerelem, itt a befejezés boldogtalan. A fehér hattyú szerepére Nina, a Natalie Portman megjelenítette táncosnő alkalmas lenne, fegyelmezettsége, pontossága, mozdulatainak precizitása őt predesztinálja a szerepre, amely egyben élete kiugrási lehetőségét is jelentené. A fekete hattyú megszemélyesítéséhez azonban le kell győznie önmagát, át kell lépnie az anyja által ráoktrojált, és eddig oly engedelmesen felvállalt jókislány-szerepen, meg kell keresni önmagában a lázadót, az élő nőt, képessé kell válnia szerelmessé lenni, csábítóvá lenni, harcossá lenni. Ennek a folyamatát látjuk Portman szerintem is Oscar-díjas előadásában. Azt a folyamatot, amelyben a művésznek valamennyire bele kell halnia a szerep megformálásába, és végig kell járnia a pokol stációit a hitelességhez. És közben ott vannak az apró jelenetek a táncos hétköznapjaiból, a recsegő izületek, a vérző körmök, a balettcipő személyre szabása, a magánélet teljes hiánya, az élvezetek (benne a kulinárisak) tántoríthatatlan elutasítása, és mindezek mögött az anya óvó karjai, amelyek keselyűkarmokká alakulnak, amint a legkisebb fegyelmezetlenséget látják. Márpedig látják, enélkül nem lehetne fekete hattyú. De lett, és a film utolsó szavával élve: "Tökéletes volt".
A tökéletességhez kellett a jó szereposztás is. Vincent Cassel sármos koreográfusa, aki meglátja a lányban (akit addig frigidnek írt le a háta mögött, némi kicsinyes hímsoviniszta bosszúval, de nem minden alap nélkül, mert az elkerülte a szereposztó díványt) a vadítóan csábító nőt. Meglátja, és két-három jókor elhelyezett mondattal elő is csalja azt. Továbbá kellett a - vélt vagy valós - ellenfél, a tartalékosságra kárhoztatott Lily (Mila Kunis) is, aki tudott igazi barátnő és tudott kíméletlen kígyó is lenni.
A fekete hattyú szárnytollai: azt a jelenetet, akármi is a véleményed a filmről, nem fogod elfelejteni. Az imdb szerint Drama/Mystery/Thriller - amelyik szerint nézed, annak látod, de hidegen nem hagy, az biztos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.