Május 8.-ig megnézhetők a Nemzeti Múzeum-beli kiállításon a 2010. év legjobb fotói. Családi érintettség okán (első díj!) az elsők között voltunk, akik meglátogatták, így most kivételesen időben tudok beszámolni a látottakról.
Több, mint kettőszáz fotó van kiállítva, és az aktuális év képein túl a korábbi évek néhány jó képe is megtalálható a kijárat utáni folyosón, a Magyar fotográfusok a világ élvonalában alcímű tárlaton.
A képek egy része már ismerős a sajtóból, különösen igaz ez az év két nagy katasztrófájáról készült fotókra, az árviziekre és a vörösiszappal kapcsolatosakra. Ebben a témában is akad, amelyik megállít, és ismét arra késztet, hogy átgondoljuk a múlandóságról vallott nézeteinket.
A sportfotók közül a szinkronúszóké jól elkapott képek (Kié ez a láb? Kovács Anikótól a bulvár képek között remek.
Czimbal Gyula Verebics Katalin festőművészről készített portréja tetszett, a beállítottsága és kimódoltsága dacára.
A természetfotók közül a Sárga (Kelemen M. István) és Gáti György fenyőkről készített sorozata előtt álltam hosszasabban.
Sánta István Csaba Tél Erdélyben sorozata szívszorító. Sopronyi Gyula Félúton című, Izmirben egy buszmegállóban készült sorozata kifejezőek, de itthon is elkészíthette volna - emberekről, "akiknek lehet, hogy csupán ennyi idejük van, míg magukban lehetnek".
Eltalált sorozat Marjai Jánosnak a Senior úszókról készített víz alatti felvételei az emberábrázolás-portré sorozat kategóriában (megelőzve a Szép cigánynak lenni sorozatot, amit nézni is szép). Vagy Kurucz Árpád lakodalom-képei (nem találom, majd beszkennelem este, és ideteszem. íme:)...
A megnyitón Csányi Vilmos mondott beszédet, ha elolvasnád.
És elnézést azoktól, akiket nem említek, sok jó kép volt. Ami nekem hiányzott: semmi politika. Nem volt olyan évünk, amilyen, nem láttunk semmit, nem tapasztaltunk semmit, ergo nincs megmutatni semmit.
A jó képeket fenntartom, nem úgy, mint a Westendben az első emeleten lévő Esküvői Fotó című tárlattal kapcsolatban, ami jellegénél fogva inkább a fotósok üzleti ajánlatai, egy marketingfogás a nagyforgalmú helyen, minthogy fotokiállítás lenne. Nem is jók, egy-két kivétellel. Zoltán Csaba, Merész Balázs, Dégi Attila pl., akiket meghívnék :)
És még egy minikiállítás: a Duna Plázában, a Psoriasis: a meztelen igazság című portrésorozat, amelynek szándéka a betegség sújtotta emberek megmutatása, Ralf Tooten fotográfus képeivel. A portrék a betegségtől függetlenül is nagyon jók. Ars poetikája: ami "igazán lenyűgözi, az a vizuális találkozások, illetve az emberi lény személyes kisugárzása okozta esztétika", és ennek hű lenyomatai a képei.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.