Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2011.04.04. 16:50 alaurent

Superstar

Sok emlékem fűződik a darabhoz, amelyet tavaly újra műsorra tűzött a Madách. Az elsőt is láttam, a filmet is láttam, és ha egészen az elejéig akarok menni, akkor a bemutató utáni évben, 1972-ben fondorlatos úton megszereztem a Korong Rock-beli, gyorsan betiltott előadás magyar szövegkönyvének 10. indigóval átütött, hibáktól hemzsegő, alig olvasható példányát, és jó részét kívülről fújtam a kopott, nyávogó magnószalagokról hallgatott zenével. Na ja, a régi szép idők. És szép idők azért is, mert a darabról rengeteget beszélgettünk az - akkor még - legjobb barátommal, akinek harminc éve egy telefonra sem futja, annyira családos és annyira hívő lett. Az előadás előhozta az ezzel kapcsolatos emlékeket, gondolatokat is, igyekszem, ettől ne legyen sötétebb a szemüveg.

Amellett, hogy a darabot rojtosra olvastuk-hallgattuk, nagy volt bennünk a szerzőkkel szembeni ellenérzés: ezt a témát musical-ben? Micsoda pénzhajhász, közönségszédítő, profán gondolat - hiába, kamaszként sarkosabban ítélkezik az ember (a beat-misétől is borsódzott a hátam).

Ugyanígy megvolt a véleményünk Déryről is a Woodstock-könyve kapcsán, mit tudhat egy öregember arról, mit gondolnak a fiatalok? Meg egyáltalán, hogy jön ő ahhoz? Arra persze jó volt ez is, hogy elolvassuk más könyveit is, és tanuljunk a világról, G.A. úr X. városáról, majd, már évekkel később a Kedves booper!-ből rájöjjünk, ha az öregedésről így tud, képes írni, akkor egye fene, megbocsátható a Popfesztivál is neki.

Aztán persze kerültek jó lemezek, majd a film is, és lehetett hallgatni, újragondolni. Aki hozzájutott, rendezett belőle egy új változatot, Rockszínház, Musical-színház, Madách, Szegedi Szabadtéri, Margitsziget, most készül Szolnokon is a bemutatója, mind más, és mind ugyanaz: a zene viszi a hátán a történetet, a történet inspirálja a zenét, és kit érdekel ma már, miért is nyúltak Webberék pont ehhez?

Visszakanyarodok az előadáshoz. A darabot újrafordították, ez nem vált hátrányára, és a dalokat is lehetett vele énekelni. Szegény külföldiek, nekik ment a szöveg a kijelzőn angolul, de amennyire az tele volt hibával (lehet, hogy nyelvivel is, de helyesírásit rengeteget láttam), fél évvel a bemutató után már feltűnhetett volna valakinek. Hármas szereposztásban megy, nekünk Jézust Tóth Attila, Júdást Száraz Tamás, Magdolnát Balogh Anna, Pilátust Posta Viktor játszotta. Júdás fergeteges volt, nekem ő vitte a darabot, Balogh Anna igézően búgott és volt a megnyugvás, az utolsó megpihenés áldott szigete - a végén a siratás annyira nem ment, elveszett a többi közt (G-nek előtte sem tetszett, olyan semmilyen, mondta). Tóth Attila erőteljes akart lenni, a hangja jó, de nem volt meggyőző számomra, lássátok, hátha nincs igazam:

Pilátus mint egy hebrencs szaladgált, próbálván menteni a menthetőt, nem jött át  a szerepe a cselekményben. Kajafástól mindkettőnknek jó értelemben borsódzott a háta (Szvétek László), Heródes pedig hozta a hedonista, semmit nem értő, gyereklelkű bábot.

A ruhák nagyon jók, a kerettörténetet csak annyi jelzi, amikor az elején leemelik azokat a leereszkedő vállfákról, és magukra öltik. A díszlet egyszerű eszközökkel jeleníti meg az aktuális színt: állványokra terített színes leplek a kufárok templomát, rideg fényű irányítópult Kajafás tanácstermét, kis zsámoly és szőnyeg Magdolna házát, hatalmas tejüveges paravánokra vetített kép a sivatagot. Nem könnyű ezt  darabot egy kőszínház szűk színpadára úgy becipőkanalazni, hogy az ne sérüljön, itt ez sikerült, hatvan feletti szereplő mozgatásával, táncával. A hangosítással volt baj, vagy a mikroport nem volt bekapcsolva, vagy a hangszórók ereje tette élvezhetetlenné-kibogozhatatlanná az éneket. Hiába, a Madách nem egy operaház, bár az itt előadottnál talán jobb az akusztikája.

Még egy kis ízelítő:

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene barátok könyv színház


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr616072299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása