Sok emlékem fűződik a darabhoz, amelyet tavaly újra műsorra tűzött a Madách. Az elsőt is láttam, a filmet is láttam, és ha egészen az elejéig akarok menni, akkor a bemutató utáni évben, 1972-ben fondorlatos úton megszereztem a Korong Rock-beli, gyorsan betiltott előadás magyar szövegkönyvének 10. indigóval átütött, hibáktól hemzsegő, alig olvasható példányát, és jó részét kívülről fújtam a kopott, nyávogó magnószalagokról hallgatott zenével. Na ja, a régi szép idők. És szép idők azért is, mert a darabról rengeteget beszélgettünk az - akkor még - legjobb barátommal, akinek harminc éve egy telefonra sem futja, annyira családos és annyira hívő lett. Az előadás előhozta az ezzel kapcsolatos emlékeket, gondolatokat is, igyekszem, ettől ne legyen sötétebb a szemüveg.
Amellett, hogy a darabot rojtosra olvastuk-hallgattuk, nagy volt bennünk a szerzőkkel szembeni ellenérzés: ezt a témát musical-ben? Micsoda pénzhajhász, közönségszédítő, profán gondolat - hiába, kamaszként sarkosabban ítélkezik az ember (a beat-misétől is borsódzott a hátam).
Ugyanígy megvolt a véleményünk Déryről is a Woodstock-könyve kapcsán, mit tudhat egy öregember arról, mit gondolnak a fiatalok? Meg egyáltalán, hogy jön ő ahhoz? Arra persze jó volt ez is, hogy elolvassuk más könyveit is, és tanuljunk a világról, G.A. úr X. városáról, majd, már évekkel később a Kedves booper!-ből rájöjjünk, ha az öregedésről így tud, képes írni, akkor egye fene, megbocsátható a Popfesztivál is neki.
Aztán persze kerültek jó lemezek, majd a film is, és lehetett hallgatni, újragondolni. Aki hozzájutott, rendezett belőle egy új változatot, Rockszínház, Musical-színház, Madách, Szegedi Szabadtéri, Margitsziget, most készül Szolnokon is a bemutatója, mind más, és mind ugyanaz: a zene viszi a hátán a történetet, a történet inspirálja a zenét, és kit érdekel ma már, miért is nyúltak Webberék pont ehhez?
Visszakanyarodok az előadáshoz. A darabot újrafordították, ez nem vált hátrányára, és a dalokat is lehetett vele énekelni. Szegény külföldiek, nekik ment a szöveg a kijelzőn angolul, de amennyire az tele volt hibával (lehet, hogy nyelvivel is, de helyesírásit rengeteget láttam), fél évvel a bemutató után már feltűnhetett volna valakinek. Hármas szereposztásban megy, nekünk Jézust Tóth Attila, Júdást Száraz Tamás, Magdolnát Balogh Anna, Pilátust Posta Viktor játszotta. Júdás fergeteges volt, nekem ő vitte a darabot, Balogh Anna igézően búgott és volt a megnyugvás, az utolsó megpihenés áldott szigete - a végén a siratás annyira nem ment, elveszett a többi közt (G-nek előtte sem tetszett, olyan semmilyen, mondta). Tóth Attila erőteljes akart lenni, a hangja jó, de nem volt meggyőző számomra, lássátok, hátha nincs igazam:
Pilátus mint egy hebrencs szaladgált, próbálván menteni a menthetőt, nem jött át a szerepe a cselekményben. Kajafástól mindkettőnknek jó értelemben borsódzott a háta (Szvétek László), Heródes pedig hozta a hedonista, semmit nem értő, gyereklelkű bábot.
A ruhák nagyon jók, a kerettörténetet csak annyi jelzi, amikor az elején leemelik azokat a leereszkedő vállfákról, és magukra öltik. A díszlet egyszerű eszközökkel jeleníti meg az aktuális színt: állványokra terített színes leplek a kufárok templomát, rideg fényű irányítópult Kajafás tanácstermét, kis zsámoly és szőnyeg Magdolna házát, hatalmas tejüveges paravánokra vetített kép a sivatagot. Nem könnyű ezt darabot egy kőszínház szűk színpadára úgy becipőkanalazni, hogy az ne sérüljön, itt ez sikerült, hatvan feletti szereplő mozgatásával, táncával. A hangosítással volt baj, vagy a mikroport nem volt bekapcsolva, vagy a hangszórók ereje tette élvezhetetlenné-kibogozhatatlanná az éneket. Hiába, a Madách nem egy operaház, bár az itt előadottnál talán jobb az akusztikája.
Még egy kis ízelítő:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.