Mitterbachból érdemes elruccanni a közeli Mariazellbe, gyönyörű kisváros, gyönyörű helyen, csodálatos kegytemplommal.
A legközelebbi normális élelmiszer-üzlet is ott található, a város szélén rögtön kettő is.
A város a kegyhelyéről közismert, jelentős búcsújáró hely. St Lambrecht apátságához tartozott, és legalább az 1400-as évek óta Szűz Mária kultuszának helye. A kultusz kialakulását több, csodát tartalmazó legenda is alátámasztja, az egyik I. Lajos magyar király nevéhez fűződik. A templom gótikus átépítése, és a múzeum néhány tárgyának ajándékozása is az ő nevéhez fűződik, ezért áll a templom előtt a szobra. A város nemrégen, még II. János Pál alatt pápalátogatás helyszíne is volt.
Ahányszor arra járunk, mindig tapasztalhatjuk a hely szentségét (és II. János Pál tiszteletét). Zarándokok (igazi, bakancsostól a buszból kiözönlőkig) járják a templom környékét. A mariazelli zarándokút hagyományos útvonala a VIA SACRA, amely Bécsből Perchtoldsdorfon, Sittendorfon, Heiligenkreuzon, Hafnerbergen, Kaumbergen, Hainfelden, Rohrbachon, St. Veiten, Lilienfelden, Türnitzen, Annabergen, Joachimsbergen és Josefsbergen keresztül vezet Mariazellbe. Ettől helyenként eltérő zarándokút-változatok is vannak. Hossza kb. 120 km, és jól jelzett, kiépített utakon halad, a napi szakaszok végén erre szakosodott, javasolt szállásadókkal.
De mi nem ezt az utat jártuk, csak elmeséltem. Nekem mindenesetre emlékezetes marad, amikor a Bazilika előtt álltunk, láttuk megjelenni a zarándok-csoportot, legalább tizenöten voltak, túravezetővel, és osztrák népviseletben, bakancsban, hátizsákkal, Bécstől jöttek négy nap alatt. Felsorakoztak a templomkapuval szemben, a vezetőjük bement, majd visszatért egy Atyával, aki megáldotta az ekkorra már térdeplő társaságot, és bevezette őket a templomba.
A városka kicsi, a régi főutcája jellegzetesen osztrák és barokk, a főterét szállodák, palotácskák szegélyezik. Van egy múzeum-villamosa, de a síneken kívül mást még nem láttam, a vezeték is elfogy pár száz méter után.
A mai, üzletekkel tele főutcán is érdemes végigsétálni, külön népviseletes bolt van, divatos és 
hagyományos darabokkal, és nem a túristák részé re. Ahogy láttam, vannak események, ahol az a normális, ha az úri közönség népviseletben, vagy arra nagyon emlékeztető ruhakölteményben jelenik meg (ó, boldog Ausztria!). És vele szemben ott a Pirker, a cukrászda-mézeskalácsos-édességes, ahol belépsz, ott kis bolt, tele helyben készült finomsággal (láttuk, hogyan készítették az emeleti konyhában a mézeskalácsokat), balra pedig ott a cukrászpult. Kávé, süti (a Hochbarneck után kiéhezve-kiszáradva) mmm...A család 300 éve gyártja a kalácsokat!
Kicsit feljebb, a templom felé pedig a sarkon ott a patika, benne a helyi keserűlikőr - az gyógyszer, nem? - különféle változataival, értsd süss, halbsüss, bitter :) Ez a két termék, mézeskalács és a likőr a jellegzetes hazai terméke a városnak.
A város fekvése különleges: a szintkülönbség több száz méter, annyira a hegyoldalban épült.
Ja, és 2010-ben az osztrákok a legszebb városkának választották.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.