A Cser kiadó adta ki Krizsán András-Somogyi Győző: A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete című könyvét, amelyet bizton elkerülte volna a figyelmem, ha nem látom a molyon. De nem kerülte el, így - érintettségem okán, és az ott látható mintaoldalak alapján - azonnal megszereztem.A könyv szinte egy jajkiáltás, figyelemfelhívás arra, ami - részben legalábbis - eltűnni készül, az életmód, a gazdasági változások, a régi megélhetési formák kihalása, megszűnése miatt. Az egyetlen szerencse, hogy a kiürülő házakba újonnan költözők között akadnak olyanok, akiknek fontos a múlt, a valamikori falukép megőrzése, avagy a ház külsejének a hagyományok szerinti alakítása. Vannak jó és rossz példák is felsorolva, illusztrálva.
Krizsán Andrásé a szöveg. Messziről indul: bevezetésképpen a hely szellemétől (úgy általában) a tájalakító részekig: a helyben található építőanyagok, a gazdasági környezeten és az egykori társadalmi szerkezeten át a látványt meghatározó présházas domboldalakig számba vesz mindent, ami fontos. Mindent, ami ahhoz kell, hogy az ember igazán otthon legyen a világában, a környezetében, a házában. A porta kialakításáról, telek-beosztásról, az építési szokásokról, födémről, ház külső képéről, és meghatározó eleméről, a kéményről egy-egy fejezet szól.
Sosem hosszan, mindig csak egy-két oldal az egész, és mégis körüljárja, bemutatja, amit szeretne, és a veretes mondatokból a féltés, az aggodalom hallatszik - a hely és az épített örökség feltétlen tisztelete sőt szeretete mellett.
Sokat foglalkozik - egy-két kitekintő mondatot leszámítva mondhatni kizárólagosan - a Káli-medence és falvaival, ami egyrészt érthető, hiszen az itteni értékeket a hatvanas évek modernizálási hulláma nem érte el, illetve amire ideért, már a védelem szándéka erősebbnek bizonyult az üzleti szempontoknál, másrészt fájó hiányérzetet hagy azokban, akik a felvidék távolabbi falvaiban érdekeltek.
A második rész Somogyi Győző munkája, Balaton-felvidéki képtár címmel. A szerző avatott szemmel találja meg a rajzok tárgyát, a táj, a domboldalak-tanúhegyek-szőlőshegyek képeitől a vakolathímekig, homlokzati névjegyekig. A kötet végén egy hatalmas, Salföldet ábrázoló plakáttal lep meg a kiadó, gyanítom, a nyáron több helyen látjuk majd bekeretezve a környékbeli vendéglátóhelyeken, panziókban.
A kötetet mindenkinek ajánlom, aki ott lakik, aki járt arra, vagy szeretett volna megfordulni ott: a szöveg komolysága, politúrozott mondatai kihangsúlyozzák, amit a Balaton-felvidéki házak érdes vakolat-textúráját utánzó papír is sugall, ez olyan érték, amelyet mindenkinek látnia kell, hazánk egyik gyöngyszeme. Az irodalomjegyzéke bőséges, ha valaki kedvet kap, van merre továbbmennie.
Egyetlen apró hiányérzetem maradt a könyv után: akárhol kinyitom, minden szürke-fekete-fehér - sem a nyelv, sem az ábrák-képek nem adják vissza a szövegben is megemlített színes magyar mediterránumot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.