Tortuga 2.

Került a családba egy Kindle, és kipróbáltam.

Volt prekoncepcióm, úgy gondoltam, hogy a könyv, az könyv, a szaga, a képek, a papír, a lapozás, a súlya az öledben...

Már régebben levadásztam a netről Cs. Szabó Sándor Gyűrűző idő című könyvét, kíváncsi voltam, az alapötletből, ami remek, mit tud kihozni a szerző. Nosza, akkor legyen ez a kísérleti alany, esténként, az alvástól lopott időben, zömmel ágyban fekve olvassak e-bookot.

Először a Kindléről. Van hozzá fájintos kis bőrtok, amiben, mint egy könyv kemény borítólapjai között, szerényen lapul meg az eszköz. A kijelzője álló vagy fekvő formátumban is olvasható, én maradtam a borító által is sugallt, könyv-szerű állóban. Az e-ink technológia nagyon jól olvasható, minél világosabb van, annál kontrasztosabb, napon olvasva is kipróbáltam, de az olvasólámpánál is tökéletes. Egy darabig persze hülyén kapirgáltam a felületén a lapozáshoz, aztán ráállt az ujjam a szélén elhelyezett nagy gombra.

A fájl, amit letöltöttem, pdf volt, aminek a betűmérete vagy nagyon kicsi a szememnek, vagy kilógott a képről a sorok vége (lehet az ablakot csúsztatni rajta, nade soronként oda-vissza? nincs az az érdekes regény!), gugli a barátom, és segített. Letöltöttem egy Calibre-t, amiben lehet a különféle formátumok között konvertálni - a pdf-et is lekonvertálta MOBI-ba, amit a Kindle már szeret. Kis szépséghibája volt a konverziónak, hogy az oldalszámozást is szövegnek vette, és pl. egy szó közepén megjelent egy 47-es szám, ami azért kezelhető probléma, és eltörpül a szöveg tetszőleges nagyíthatósága, és automatikus képernyőre tördelése mellett.

És, ha a pdf-et az Amazonnak küldöm el, ő visszaküldi prc-ben, ami a Kindle saját formátuma - az egész folyamat ingyenes, ha az olvasóhoz beregisztrált amazonos emailt használom, majd ez is megér egy próbát.

Az első napokon szokatlannak éreztem az olvasást - kényelmetlennek azért nem mondanám -, de ez fokozatosan elmúlt, és szégyen ide, szégyen oda, maradt az olvasás öröme, függetlenül a szöveghordozótól. Ugyanúgy automatizmussá vált a lapozás, a kézben tartás, mintha papíralapú könyvet olvasnék, és cseppet sem volt furcsa, vagy más.

Magáról a könyvről. A szerző történelemtanár, Csurgón tanít, a regény is ott játszódik. Az alapötlet egyszerű: végiggondolni a magyar történelmet, eljátszani a "mi lett volna, ha" gondolattal. Milyen lenne ma az ország, ha nem hal ki az Árpád-ház? Ha a tatárok utolérik a menekülő IV. Bélát, és megsemmisítik az államot? Ha a Hunyadi-ház fennmarad? Győz a Tanácsköztársaság? 56-ot az oroszok nem tudják, csak atomfegyverrel leverni?

A különböző korokban ugyanaz a történet játszódik, mindig egy következő fejezetet kapunk belőle, finoman hozzáigazítva az aktuális valóság kereteihez. Egy hol valóságos, hol misztikus szerelmi szál is végigfut a regényen, de végül megoldatlan-föltáratlan marad.

Elolvastam, elsőtől az utolsó betűig, és ilyen erős hiányérzettel könyvet még le nem tettem. Minden vázlatos, elnagyolt, odavetett sőt -kent, krimiszerű szálak bukkannak elő és vesznek a semmibe, a szereplők, egy-két kivétellel, sematikusak, kliséemberek. Kár érte. Nagyon sok lehetőség volt benne, és nagyon sok maradt benne - az elolvasás után azt mondom, több, mint amennyit a fülszöveget olvasva belegondoltam.

Az utolsó fejezetet, az 56-ost átdolgozta a szerző, és indult egy pályázaton, amelyet meg is nyert. Ez önálló novellaként is meg fog jelenni, ha látom, majd jelzem.

Az e-könyv is a barátom :).

Most kb. húsz kötet van benne (mindenkinek köszönöm!), G most olvassa a Szomszédos ajtókat, meg Tömörkényt, Dorstot és Macuo Basó haikuit, de a gépemen már vagy hatszáz kötet (zöme pdf-ben sajnos, és egyiket sem az Alexandrában vettem, miért is nem?), készülünk a nyaralásra...