Amiket olvastam, és a molyon is értékeltem az elmúlt hónapokban (folyt).

Hegedűs Géza: Bordélyház Bizáncban

Hegedűs Géza nem regényt írt, hanem történelmi esszét, amelyből a világtörténelem egy igen fontos epizódját ismerteti meg velünk. Hogyan lehetséges a megfelelő pillanatban a megfelelő – felkészült és elszánt – embereknek az általuk képzelt irányba fordítani a történelem kerekét? Láthatjuk, mindegy, honnan jöttek, a tudás, a nyelvismeret, az összefüggések átlátása és az egymás iránti feltétlen bizalom olyan előnyt jelent, akkora erőt ad, amellyel elérhetők és megvalósíthatók a nagy álmok.
Mindez Hegedűs Géza megszokott, tanárosan tiszta, világos stílusában, közbevetett magyarázatokkal, érdekességekkel, szinte sajnálja az ember, hogy ilyen rövid!

Jannisz Ritszosz: Kis szvit piros dúrban

Vagy harminc szonett-méretű szabadvers, mind egy-egy pillanatfelvétel az életből, a szerelemről, a Kedvesről, Matisse rajzaival illusztrálva - a két műfaj jól kiegészíti egymást.

Jo Nesbo: A megváltó

A Harry Hole-sorozat negyedik része, semmivel nem rosszabb, mint az eddigiek. Délszláv bérgyilkossal, Üdvhadsereggel, fordulatokkal, váratlan eseményekkel, gyilkossággal, zsarolással, sikkasztással, új rendőrfőnökkel, és egy csavarral: nem véletlen érezte Hole, hogy nem zárhatja le magában - főnökei minden igyekezete ellenére - a Herceg-ügyet. Ez a rész azonban nem erről szól, legyen miért várni az ötödiket.

Hole egyébként hozza a formáját, sajátos módszerei, és jó sejtései vannak, amelyeket igyekszik a tettest megelőzve bizonyítani, több-kevesebb sikerrel. A végére a rosszak módjával megbűnhődnek, a jók nem nyerik el jutalmukat, ártatlanok pusztulnak, mint a való életben. Sok a szál az elején, majd fokozatosan összefonódnak, megszűnik az elveszettség-érzés, és marad a megfejtés izgalma.

Agatha Christie: És eljő a halál…

Dame Agatha, miközben műfajt teremtett a történelmi múltban játszódó krimijével, hű maradt önmagához. Fordulatosan, sokat sejtetve, de semmit el nem árulva vezet az utolsó lapokig, ahol lelepleződik a gonosz, és elnyerik jutalmukat a jót: kell-e ennél több? És mindezt – természetesen – Poirot vagy Miss Marple nélkül, de a kettejük tulajdonságaiból összegyúrt, szemlélődő, mindenkit megfigyelő és magában értékelő szereplővel, és szimpatikus, naívan természetes főhősnővel, élvezetes stílusban.

Agatha Christie: Mrs. McGinty meghalt

Csak azért vettem elő, mert azt hittem, még nem olvastam. Közben azért előjöttek az emlékek, ha a megoldás nem is ugrott be, örülhet az Öreg Hölgy, újra megvezetett... Nem a legjobb könyve, de elolvasható, élvezhető, Poirot is életveszélybe kerül,tehát van izgalom bőven. És felbukkan benne az írónő alteregója, Ms Oliver, a népszerű krimiszerző is, aki naív és gyanútlan, sőt mintha csak a legfelületesebb benyomásai alapján ítélkezne, de végül pont ez kell a megoldáshoz.

Truman Capote: A fűhárfa / Álom luxuskivitelben

Amikor otthon feküdtem a lázzal, láttam a tévében filmen a Fűhárfát, Walther Matthauval és Jack Lemonnal, úgy döntöttem, elolvasom újra. Nem bántam meg, most erőteljesebben megérintett a ragaszkodás a tájhoz, ahol felnőttünk, a múló gyerekkor (a fenébe, lehet, hogy öregszem?), a felnőttek furcsa, kiszámíthatatlan és mégis oly jellemzően kitalálható húzásai, döntései. Minden szereplőnek arca lett, ami Matthaunál annyira nem volt előny, hiszen nem ez a stílus az, amelyben ismerjük és szeretjük, bár a színészi teljesítménye nem okozott csalódást. A könyv és a film támogatták egymást, az első olvasásnál Sister Ida és a Homer család csak átfutó epizódként maradt meg, míg most erőteljesen kihangsúlyozódott bennem a szerepük, és hatásuk az ifjú Collinsra.

A második kisregény, az Álom luxuskivitelben az ötvenes évek Amerikája, amikor és ahol minden megtörténhetett:  a legnagyobb bukás, és a józan ésszel elképzelhetetlen álmok beteljesülése is. Mindez egy furcsa, reménytelen szerelem keretébe ágyazva.

Vaszilisz Vaszilikosz: Z naplója

Nem könnyű olvasmány, a magánéleti és művészi válságról a hatvanas évek fenyegetettségében. A szerző a „Z” – Szaloniki, Szaloniki című, a Lambrakisz-gyilkosságról szóló könyvének születéséről, annak körülményeiről írta ezt a védőbeszéd szerkezetű művet. A legérdekesebbek benne azok a részek, ahol a napról napra való élést, egy baloldali értelmiségi mindennapjait írja le, a félelmet a fekete autótól, ami érte jöhet bármelyik éjszaka, a megmagyarázhatatlan balesetektől, amelynek az aktivista társak áldozatul esnek. Érezhető, hogy társadalom szétszakítottsága előbb vagy utóbb puccshoz vezetett.
André Gide A Pénzhamisítók naplója sokkal élvezhetőbben adja vissza egy mű születésének kínjait.

Pascal Dóra: Fiamnak emlékére

Nem könnyen olvasható könyv. Nem csak a tragédia miatt, amelynél nagyobb egy anyát nem érhet, hanem az eseményeket újra végig- és átgondoló, a miérteket kereső, összefüggéseket és okokat találni vélő ember logikájának, asszociációinak követése miatt sem. A könyv méltó emléket állít a Fiúnak, és segítséget ad a megbékélésre, belenyugvásra vágyóknak – legelőször a közvetlen érintetteknek, de közvetve mindenkinek, akit váratlan tragédia ér.

Colette: Chéri

Romantikus regény, nem láttam a filmet, pedig dőlt a polcról a tavasszal a kutaknál ezerért, akkor nem kellett. Pfeifferrel megért volna egy misét pedig.

Szeretem Colette stílusát - kicsit Saganra emlékeztet (vagy fordítva, inkább). Igazi sajátja, amikor a kívülálló szenvtelen hangján ír. A könyv ezzel együtt nem egy nagy durranás, talán a szereplők felületesek, és az érzelmeik is azok, talán nem, igazi érzelmet a két nő, Léa és Chéri anyja között érezni, egymás érdekből leplezett utálatát és megvetését.

Dick Francis: Csonttörés

Dick Francis a lóversenyek világában játszódó bűnesetek specialistája, és önmaga a főszereplő. A könyvben egy nagyon fura, ámde visszautasíthatatlan kérést kap: egy fiatal fiút kell indítania a következő nagy versenyen a favorit ló hátán. Egy percig sem hagy kétséget afelől, hogy ki áll az egész mögött, és mik az indítékai, sőt, az eszközei is ismertek. A kérdés az, az idegek harcában, a 'teljesítem is, meg nem is' macska-egér játékában kinek milyen lépései lesznek, és az elkerülhetetlenül tragikus végkifejletet ki ússza meg szárazon? Nem rossz a krimi, jó második vonalbeli, érdekes környezettel, izgalmas eseményekkel, botcsinálta - de majdnem működő - pszichológiával.