Tortuga 2.

Mantova, a Rigolettó színhelye, és Rómeó menekülésének helye, ennyit tudunk róla általában. 4000 éves város, etruszk előzményeken épült amelyet a Mincius-folyó természetes védelmet adó szigetein alapítottak. A klímája nem szerencsés, mert a város folyója itt hatalmas tavakká szélesedik, és körbefogja a belvárost, nyirkossá, párássá téve a levegőt, és elárasztva szúnyogokkal. Cserébe jól védhető volt, és a fekvésénél fogva is különleges célpont ma.

A város nagy időszaka a Gonzaga-család 1328-tól tartó háromszáz éves uralkodása, akik mint nagy műpártolók, felvirágoztatták a várost, ma is ennek az emlékeiből élnek (és jól sáfárkodnak: pár éve a legélhetőbb városnak nyilvánították Olaszországban, gazdasági, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve). Húsz évig dolgozott udvarukban Monteverdi is, mielőtt Velencébe ment volna - bár pont az ő megbecsülésére nem lehettek büszkék a Gonzagák. Nem úgy, mint Mantegnáéra: a hercegi palota "Esküvői terme" (Camera degli Sposi) freskóinak alkotójára, őt bőkezűen javadalmazták udvari művészükként.

Hét óra felé érkeztünk, gyors lepakolás, letusolás, és irány a város. A háziasszonyunk ajánlására egy kisvendéglőbe megyünk, ahol tipikus mantovai ételekkel ismerkedünk – az egyik egy édesen elkészített tortellini-féle, a másik pedig a mi rizseshúsunkra emlékeztető, de sokkal apróbb húsokkal, és sokkal szárazabbra elkészített fogás – csúszott hozzá a ház bora, egy kékfrankos. A kitörni készülő vihar elől éppen hazamenekülünk, és bentről hallgatjuk az elemek zaját – nem sokáig.

A másnap Mantova napja. Délután kell továbbindulnunk, addig miénk a város. A kocsiba költöztetjük a csomagokat, és irány a paloták. A vár, a hercegi paloták, templomok, mind ennek a kornak az emlékei, Mantegna és mások freskóival.

A hercegi palota a maga ötszáz termével abban az időben a fejedelmi lakok között a legnagyobb volt Európában. Kb. másfél óra, amíg a látogatható részt bejártuk. A Gonzágák után sokat romlottak a körülmények, az átépítéseknek a freskók, díszek áldozatul estek, szerencsére a Mantegna nem. Freskója a régi, négyzet alaprajzú, a négy sarkán egy-egy toronnyal büszkélkedő, XIII.századi vár egyik tornyában díszíti egy terem falát, és a hercegi családot ábrázolja hatalmuk és dicsőségük teljében, világi és egyházi hatalmasságokként.

A várban és a hercegi palotában sem lehetett fotózni, nem is tettem, de az ablakból az épületről és a környékről megpróbáltam. Ezt is megakadályozta az éber teremőr, érdeklődésemre közölte, hogy azért, mert az ablakból a látvány is know-how. Így maradtak a külső felvételek (kivéve ezt a kettőt).

A főtéren, és a környező utcákban kirakodóvásár volt, alig lehetett közlekedni a tömegtől – bár ekkor is sokan kerékpároztak. Nagy keletje van a bringázásnak, minden városban (a nagyon hegy-völgyeseket leszámítva) bevett közlekedési mód, sok jelzett kerékpárúttal, persze, hogy zömmel nem a járdán. A vásár, mint mindenhol a világon. Csak pont húzós vécét nem árulnak, de amit igen, az tökócsóér', lehetőleg ötöt kettő-három áráért. Voltak persze különlegesebb dolgok is, egy virágos például a hatalmas csokraival és különleges cserepes növényeivel. Az árusok kisebb része olasz, a többi török, román, kínai, a piacfelügyelő rendőri (csendőri?) kísérettel járt körbe, és igencsak szigorúan ellenőrizte a jogosultságokat.

A következő, amit megnéztünk, a Gonzagák 1500-as években a Te szigeten épített Palazzo Te nevű palotája. Ma már nem sziget, feltöltötték a környékét, és parkosították – ezen azért sokat nem dolgoztak. Nem tudom, anno milyen volt a környezete és a belső udvar parkja, de ma meglepően csupasz, még cserepes növényekkel sem teszik vonzóbbá, ebben a hőségben mi is csak azért rohantunk át rajta kifelé menet, mert muszáj volt. A palota egyébként elsősorban a freskói miatt érdekes, többségükben mitológiai jeleneteket ábrázolnak, komplett történetet elmesélve egy terem falain körben, például Ámor és Psziché összekerülését, a próbákat, amelyeket Psyché ki kellett, hogy álljon a szerelméért (nem állta ki, de mégis happy end lett, Jupiter erkölcstelennek bélyegezte a frigyet, talán pont ezért). Közben jelenetekkel az Aranyszamárból... Az Óriások terme a Jupiter ellen fellázadt gigászok harcát és bukását ábrázolja, oldalt Gaiával, szenvedő anyjukkal, aki kénytelen végignézni szülöttei pusztulását.

Egy gyors szendvics, kávé, és irány Firenze!