Tortuga 2.

A de Haar kastély sincs messze Utrechttől. Jól ki volt táblázva az út, könnyen megtaláltuk. Hiába a lapos, tökéletesen sík vidék, a sűrű erdők közül csak az utolsó pillanatban bukkantak elő a kapu tornyai. Hatalmas parkolója van, egyetlen fa nélkül.

Belépve a kastély gazdasági udvarára, egy több tíz méteres oldalú térre jutottunk, itt van a látogatóközpont (shop és jegypénztár), és egy kávézó. Nemsokára indult a vezetett túra a kastélyban, szerencsénk volt. A vezetés holland nyelven történt, de kaptunk kis hangdobozt, amelyik ha olyan kedve volt, angolul tájékoztatott minket az adott teremről.

De először a történelemről. A kastélyt az eredeti tulajdonosról nevezték el, a 14. századból, és ez a név maradt annak ellenére, hogy az 1400-as évek első felében a család kihalt. Ekkor kapta meg a Van Zuylen család,és különböző regényes vargabetűkön át meg is őrizték a 19. század végéig. Ebben az időben a kastély már meglehetősen romos volt. Ekkor történt - és ezt az idegenvezető mondta a kastélyban -, hogy az akkori báró, látván, hogy a királyi trónt nem tudja elérni, más elfoglaltság után nézett. Először is, feleségül vett egy Rotschild-lányt, majd ketten együtt kitalálták, hogy a de Haar kastélyt feltámasztják haló poraiból, és egy minden igényt kielégítő, romantikus mesevilágot alakítanak ki a romokon. Felkérték a neves építészt, Pierre Cuyperst, aki addigra már túl volt a Rijksmuseum építésén, és éppen befejezte az amszterdami központi pályaudvar épületét.

A következő 15 évben, elsősorban a grófné családjának finanszírozásában, felépült a hatalmas kastély 200 szobával és 30 fürdőszobával, elektromos világítással és központi gőzfűtéssel. Az idegenvezetés az egyik szárnyra korlátozódik, de ez is jó áttekintést nyújt a belsőépítészetről, berendezésről, és - egy-egy változatlanul meghagyott szoba vagy fürdőszoba révén - a századelő luxusáról.

Nem lehetett véletlen, hogy a szövegláda szinte minden helyszínen elsőként az adott szoba celeb-vonatkozásairól, és arról tett említést, mely világlapok címlapján és mikor szerepelt. A pár a kastélyt a társasági élet számára építette. Minden évben az augusztusi-szeptemberi időszakban töltöttek itt egy teljes hónapot, sok meghívott vendég társaságában.

A vendéglistán Hollywood hírességeitől a világ előkelőségein át számtalan még ma is ismert név található, és a vendéglista összeállításánál külön figyelmet fordítottak arra, hogy akiket meghívnak, azokat külön kérvény nélkül kövesse a bulvársajtó is. Így kerültek minden évben a címlapokra és a társasági rovatokba, ami meghozta az eredményét: lassan irigyelt társasági eseménnyé fejlesztették az összejöveteleket. Ezek hagyományosan ma is tartanak, nem kisebb felhajtással és presztízzsel. Láttuk pl. az ágyat, amelyben Gregory Peck (az idegenvezető magyarázata szerint, ezt még hollandul is értettük, ő volt az ötvenes évek George Cloonyja) aludt pár éjszakát, amikor itt vendégeskedett.

A kastély télire zárva van, majd május környékén megkezdik a felújítást, a takarítást, és az előkészületeket a család itt-tartózkodásának egy hónapjára. Amit lehet, el- és előkészítenek, és nem csak a nemes italokat hektoliterszám, hanem a konyha is üzemel már, hiszen egy hónapig napi öt étkezést kell felszolgálniuk, alkalmanként akár száz főre is. A konyha az akkori kor műszaki színvonalán lett kialakítva, hatalmas, középen elhelyezett sütőkkel és lapokkal, egy párizsi neves konyhaművész javaslatai alapján. Pöpecül néz ki ma is, a külseje változatlan, de belülről felújították és korszerűsítették.

Az ominózus nyárvégi időszakot leszámítva rendezvényekre, esküvőkre lehet kibérelni a parkot és a kastélyt, ottlétünk napján is nagyon készülődtek már, és távoztunkkor megjöttek a hintók is. Nagy felhajtásnak nézett ki, fekete és fehér hintókkal, rózsaszín limókinggel (ezt nem teljesen értettük, minek, de a már ott lévő vendégek gyerekei nagyon élvezték). A főépületben nem lehet ceremóniát tartani, de a hatalmas Tuynhuisban van hely mindenre. A kastély mellett épült egy kedves kápolna is, ezt nem láthattuk belülről, gondolom, a már kész esküvői dekoráció miatt volt elzárva.

Az épületen belül a szobák díszítése egyedi, mindenféle stílusban találtunk burkolatot, a 17. századi (eredeti, hangsúlyozottan méregdrága és védett) flamand falikárpittól a dús ornamentikájú díszítőfestésen át a komor, sötét fa falburkolóelemekkel fedett angol stílusúig. A fogadóterem a kastély közepén dúsan faragott, neogótikus-romantikus, magasba nyúló bordás boltívekkel, szobrokkal.  Az egyik szoba úgy lett kialakítva, hogy a kastélyban lakó (esetleges) szellemet csapdába lehessen ejteni benne - valamit a sarkokról magyarázott, de ebben nem vagyok szakértő, az bizonyos, hogy nem volt a szobában egy derékszög sem. Ki gondolná, mennyi mindenre kell ügyelni egy kastély építésénél.

A kastélyt 135 hektáros park veszi körül. Az építkezés vége felé került előtérbe a környék parkosítása, mire a ház ura kijelentette, hogy ő nem fog évtizedeket várni, amíg megnőnek a fák, és árnyas allékon andaloghat élete párjával. Hol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség, kerítettek több száz huszonöt-harmincéves fát, egy erre a célra szerkesztett masinával kiemelték földlabdástól, és elfektetve átszállították az akkor még csupasz parkba - képzelem a környékbeli parasztok arcát, amikor a fák elvonultak a földjük mellett. A helyükre érve aztán gödörbe eresztették a hatalmas földlabdákat, és függőlegesbe állították a fákat. A báró úr pedig másnap már árnyas úton sétálhatott.

A parkban egyébként angolpark, műrom, rózsakert és szökőkút is van, ahogyan azt a nagykönyv megírja, minden gondozott, ápolt, szép. Rengeteg csatorna hálózza be a parkot, a partokon sétányok, szobrok, padok. Élni tudni kell, mi is így fogjuk ezután.