Tortuga 2.

A SOOS-tól az Ostroh-i (németül Seeberg) várhoz mentünk. Csehországnak ezt a részét Egernek hívják (központja Cheb), azon belül az egyik legrégebbi vár a seebergi. Hűbéresvár volt, II. Konrád császár hűbéresei kapták feladatul Egerland betagozását a birodalomba, egyben pedig elnémetesítését. Ez olyan jól sikerült, hogy a második világháború végéig hol a német császársághoz, hol a cseh királysághoz tartozott, sőt, Barbarossa Frigyesnek székhelye is volt. A betagozásnak volt az egyik bástyája Seeberg vára.

Eredeti tulajdonosa nem ismert, később a Schlick-család, Zsigmond császár kancellárja birtokolta, majd több család birtokában volt, akik a várral együtt csapódtak hol egyik, hol másik uralkodóhoz. A vár több fázisban épült, először csak egy román lakótoronyból állt, majd egy gótikus palotarésszel bővült, később reneszánsz és barokk kori átépítések során nyerte el a mai formáját.

Most két kiállítás van a várban: az első Goethe és szerelmei, a másik pedig az utolsó hóhér, Karel Huss kiállítása. Goethe gyakran megfordult a közeli Karlsbadban, több nyarat is töltött is, és sokat utazott a környéken. Szinte minden városkában találtunk valamit róla, egy emléktáblát, vagy egyenesen a hotelt róla elnevezve, amelyben megszállt. A Goethe kiállítás festményekből, portrékból áll, és a költő életútjának ismertetését a szerelmeihez fűződő kapcsolatára építi.

Karl Huss hóhér-családból származott, nagyon intelligens, okos ember volt, avatott műgyűjtő, ő nyitotta Cheb városában az első környékbeli múzeumot, a saját kínzókamrájában. Amikor a szolgálata megszűnt, Metternich kancellár fogadta fel őt a saját gyűjteménye igazgatására. Itt ismerkedett meg Goethével, és barátkoztak össze. Nagy kultusza van a környéken, mert többször is találkozhattunk a személyével utunk során. Itt a kiállításon azok a tárgyak voltak kiállítva, amelyeket ő gyűjtött, zárak, lakatok, porcelánok stb.

A vár melléképületeiben pedig helyi parasztbútorok, használati tárgyak és ruhák kiállítása látható, festett bútorok, üvegek, kupák, terítékek, érdekes volt. Sajátos paraszti kultúra, amelyik a főúri szokásokat, viseleteket, tárgyakat próbálja a saját mindennapjaiba bevonni.

Utána - egy jó knédlis ebéd után a közeli Oasa vendéglőben - a Metternich-család königswarti kastélyát kerestük fel (csehül Kynsvart). Itt nem volt szerencsénk, mert csak hétvégeken van ilyenkor már nyitva, de körbejártuk, és a hatalmas kastélypark gyönyörű, öreg platánjai és tölgyei alatt is sétáltunk egy nagyot. A fákon még ott a levélzet nagy része, alatta a havon pedig a többi, amit a fagy és az időjárás az elmúlt éjszaka óta lehullajtott róla. A kastélypark ma golfklub, de bejárható, nem olyan bezárt rezervátum, mint amelyek itthon épülnek. A klubépület hátsó oldalán, egy szelíd emelkedésű dombon gyakorlópálya, vagy tizenkét rekesz, ahonnan - mint az amerikai filmekben - a lyuk nélküli magányos golfozás művészetét gyakorolhatják a tagok.

A Metternich-kastély tágas látvány-park közepére helyezett kétszárnyú épület, amelyik gyönyörűen egyesíti a francia birodalmi stílust a bécsi klasszikus stílussal, meglehetősen egyedülálló ezen a téren. A helyén állt ugyan egy korábbi épület, de a kancellár teljesen átépíttette a saját szája íze szerint. A környékbeli épületek felújítása most zajlik, nagyon impozáns lesz. Májustól szeptemberig (hétfő kivételével) hétköznap is látogatható, a kézirat- és ősnyomtatvány gyűjteménye, a fegyverkollekciója és az érmekiállítása egyedülálló (és nagyrészt a kancellár gyűjteményéből való).

Este sétáltunk egyet Marienbadban, nagyon barátságos, családias hangulatú fürdőváros, a zenélő szökőkút valóban zenére szökik, és nem csak imitálja azt, mint némelyek, mellette a kovácsoltvas oszlopcsarnok, Kolonnád a sétára, ha rossz az idő, kifejezetten békebeli hangulatú, alatta az embert elfogja a nosztalgia a Monarchia-idők (vagy annak egy leképezése) iránt. Felderítettük a fürdési lehetőségeket is, majd az este hatkor váratlanul elnéptelenedő városban hazaballagtunk.