William Somerset Maugham: Catalina
A kihívás miatt vettem elő Maughamot, és újra meg kellett állapítanom, hogy nagyon jó író. Finom részletrajzai az emberekről, jellemekről nagyon plasztikusak és érzékletesek. A történet, amelyet elmesél, mindig tartalmazza a szükséges mennyiségű csavart, amivel végig fenn tudja tartani az érdeklődést. Ami hangsúlyosan előkerül az elején, az később lényeges szerepet fog játszani (ld. puska a falon) – figyelni kell, még ha könnyed és laza történetszövése olvastatja is magát. Szeretem a finom humorát, szarkasztikus megjegyzéseit emberről, istenről, társadalmi viszonyokról. Bármiről mesél, az megelevenedik, kilép a lapok közül, s ott ülünk a zárda kápolnájában, a csodára várva...
"Azonkívül, hogy megtanult mértéket venni, szabni és varrni, rövid élete folyamán azt is megtanulta, hogy egy férfinak sose kell mentegetőznie, a leány meg – bármilyen fiatal volt – tudta, hogy egy férfinak hiábavaló szemrehányásokat tenni. Akármilyen szörnyű bűnt követett is el, csak idegesíti, ha felhánytorgatják neki. Az okos nő megelégszik annyival, hogy a férfit furdalja a lelkiismerete, ha ugyan van neki, ha meg nincs, csak időpocsékolás mindenféle szemrehányás."
Viviane Villamont: Egy feddhetetlen nő
A szeretetről szól a könyv, és annak hiányáról. Az emberek különbözőségéről, és arról, hogy más a felszín, és más a valóság. Arról, hogy inkább nem hallunk, nem látunk, minthogy konfliktusba keveredjünk. És arról, hogy mindenki boldog szeretne lenni, kortól, nemtől függetlenül. Meg még arról, hogy a kamasz, a tetszeni és megfelelni vágyó, társat kereső kamasz sosem hal el, ott lakik a ráncos bőr, a megtört szempár, a hajlott hát börtönében. No meg arról, hogy nem tudjuk átlépni a saját árnyékunkat. Szóval csupa mindennapos dologról, apróságokról, életről. Mint Ulickaja, főleg nőkről, de hogy lehet nőkről úgy beszélni, hogy nem kerülnek a képbe férfiak is? Bepillantunk egy kis ablakon az életükbe, megtudunk róluk valamit, érdekest vagy közönségest, és továbbmegyünk.
Ulickaja novellákat írt volna ebből, Villamont regényt, összefűzve egy fonalra, a párizsi bérház lakóinak életére a történeteket. Minden megy a maga útján, kisszerű sorsok hétköznapi jelenetei sorakoznak, mígnem beüt a krach, a laza előkészítés után tornádó-sebességgel. A Kisdarázs után sokat vártam, és megkaptam.
"…abban reménykedett, hogy egy napon megvalósíthatja a vágyát, és egyedül lehet, egyedül oszthatja be az idejét, hátat fordíthat a kizsigerelő, hálátlan környezetének, és végre szabadon szippanthatja be a piacon egy rózsa illatát, anélkül, hogy azonnali reakciót váltana ki a férjéből, aki sietve megvásárolná neki."
Sarah Lark: A fehér felhő földjén
Nagyon kellemes olvasmány volt, romantikus, cselekményes, fordulatos, mint egy jó kalandregény. Két nő sorsán keresztül látjuk Új-Zéland benépesítésének hőskorát, csodálatos természeti környezetben. A cselekmény során bemutatja a sziget állatvilágát, őslakosait, földrajzát, kedvem támadt volna mindjárt fölkerekedni és meglátogatni… Érdeklődéssel várom a folytatását.
Stephen Butler Leacock: Gertrud, a nevelőnő
Nem tudtam, hogy mi következik a lemezen, így elsőre azt gondoltam, Karinthy Így irtok tijének egy általam elfeledett részét hallom, zanzásított regényekkel, karikírozott történésekkel és tulajdonságokkal. Jót szórakoztam rajta, még ha a közelébe sem ér a fordítójának. Olyan, mintha önmaga paródiája lenne, emiatt néha fárasztó.
Amikor készült, nagyot ütött a darab – ma nehéz belelátni azt a forradalmi hevületet, amitől akkoriban oly nagyra tartották. A jellemrajzok viszont tökéletesek, minden szereplő archetipusa egy-egy emberi jellemvonásnak. A főszereplővel nehéz azonosulni, ha érthetőek is az indulatai és ellenségessége a fennálló renddel szemben, azzal a renddel szemben, amely a számára nem ad helyet, nem enged kibontakozást. Számomra ezzel együtt elfogadhatatlanul önpusztító és megfontoltan, tudatosan mérgezi a körülötte élők életét is, ami kifejezetten ellenszenvessé teszi.
Wass Albert: Eliza és a ház, amit Jacob épített
A funtineli boszorkány után volt egy kis ódzkodás bennem egy következő művet olvasni a szerzőtől – egyrészt, mert nem tetszett benne az a fekete-fehér emberiség, nem hiszek a vissza az erdőbe, és gyűjtsük a vadmézet igazságában, és nem hiszem, hogy a vasút ördögtől való. Másrészt, mert megragadtak benne azok a tájleírások, amelyek a Kelemen-havasok világát jelenítették meg, a természetet, a benne lakókat, embert és állatot, szirteket és patakokat, tisztásokat és fákat.
A félelmeimet hamar elűzte a könyv, letisztult nyelvezetével, természet- és emberszeretetével, munkaközpontúságával. Nagyon érdekesnek találtam a történetet is, az Ohió-parti kisváros megszületéséről, az észak-déli háborúról, a 19. század Amerikájának kialakulásáról. Angolok, skótok, németek a hősei, akik ezen a tájon keresik a boldogulásukat, és – a könyv szerint – aki dolgos, szorgalmas, célratörő, az meg is találja. Így lesz a címbeli Jakob bányászlegényből a város megbecsült, irigyelt polgára, több városi legenda hőse, és családja a városi annalesek rendszeres szereplője. Eliza, a felesége a nosztalgiák megjelenítője, ő az, akit nem hat meg a fejlődés, a városiasodás, ő a régi kis kunyhót, madárfüttyös csalitot sírja vissza - szóval a fiatalságát és akkori vágyait.
Tetszett a regény, a felsoroltak miatt, a szikársága miatt, a tényszerűsége miatt, a háború részrehajlás nélküli ábrázolása miatt.
A mű íve olyan, mint az emberi élet: az elején mozgalmas, eseménydús, majd ahogy öregszik a házaspár, úgy lassul, folyik nyugodalmasabb mederben. Talán Wass Albert írta: "Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van." Ez a könyv ennek a tételnek a részletes, élvezetes kifejtése.
(Néhol érződik benne a fordítás, a fordító slendriánsága okán. Pl. magyarul, amikor a ház első szintjének falai állnak, az nem az első emeleté.)
(Megjelentek korábban a Molyon)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.