Tortuga 2.

A reggelt a kávézóban kezdtük, ahol már ismerősként üdvözöltek nem csak a felszolgálók, hanem a reggel ebben az időben ott kávézó és a friss napilapokat olvasgató bécsiek is.

A délelőttöt a Karlsplatz környékén töltöttük. Az első úticél a Secession épülete volt, amelyik a bécsi szecesszió kiállítótermeként épült az 1900-as évek elején. Most egy állandó kiállítása van, Gustav Klimt Beethoven-frízének bemutatója, emellett időszakos kiállításokat rendeznek benne.

A fríz Beethoven 9. szimfóniájának inspirálására, Beethoven előtti tisztelgésül született. Max Klinger Beethoven című szobra állt a középpontban, és körülötte a falon Klimt műve. A fríz tizennégy méter hosszú, és két méter magas, két oldalszárnya felvezetés a középen lévő főtémához. De talán jobb, ha a kiállítás katalógusának leírását idézem:

"A festményeket, melyek frízként foglalják el a három fal felső felét, Gustav Klimt készítette. Anyagok: kazeinfesték, stukkó, aranyfüst. Díszítő elv: tekintettel a terem elrendezésére, díszített gipszvakolat felületek. A három festett fal sorozatot alkot. Az első hosszú fal a bejárattal szemben: a boldogság áhítása; a gyenge emberiség szenvedései; esdeklésük a felvértezett hőshöz, hogy a könyörület és a becsvágy indítékaitól vezérelve vegye fel a harcot a boldogságért. Hátsó fal: az ellenséges erők; Tüphón, az óriás, aki ellen még az istenek is hasztalan harcolnak; a három Gorgó, akik a bujaságot és kéjelgést, a mértéktelenséget és az emésztő gondot jelképezik. Az emberiség vágyai és kívánságai a fejük felett lebegnek. Második hosszú fal: a boldogság áhítozása enyhet lel a költészetben. A művészetek vezetnek abba az eszményi birodalomba, ahol mindannyian megtalálhatjuk a tiszta örömöt, a tiszta boldogságot, a tiszta szerelmet. A mennyei angyalok kórusa a paradicsomból. "Égi szikra szent öröm",… "Testvér lészen minden ember, Merre lengnek szárnyaid."

A frízt itt végig lehet nézni, a képsor feletti next picture gombbal (helyben fotózni nem lehetett). A kiállítás után eredetileg le akarták bontani a frízt, de valaki megvásárolta, így azt lefejtették a falról hét kétszer kétméteres darabban, és fakeretre applikálták. Szerencsésen túlélte a század viszontagságait (jó pár Klimt művel ellentétben), majd a hetvenes évek közepén az osztrák állam megvásárolta, tizenévnyi munkával restaurálták, és a Szecesszió-épület alá ástak egy rá méretezett pinceszinti kiállítótermet. A terem előterében bemutatják a restaurálás fogásait, az is érdekes volt, de bent egy emelvényről egészen közelről meg lehet nézni a frízt. Szerencsénk volt, mert  kevesen voltunk, mire kijöttünk, már nem lehetett volna egyben látni az egészet a tömegtől.

Volt még két kiállítás, az egyik a lengyel zsidók konferenciájáról, akik vissza akarnak térni Lengyelországba, a másik egy performance, a szerzője videóra vette az útját otthonról a temetőlátogatásig.

Az épület körbejárása után a NashMarktra mentünk, ez egy jó százötven évre visszatekintő múltú piaca Bécsnek. Én jártam itt 1980-ban, akkor valóban piac volt még, Az elején, a belváros felőli végen a jobb minőségű és drágább árút lehetett találni, a vége felé az árak és a minőség is látványosan csökkent - azt véltük akkor, hogy éjjel a megmaradt árut arrébb léptetik és leárazzák... Akkor itthon még nem ismert gyümölcsök, zöldségek, fűszerek elképzelhetetlen kavalkádja volt, emlékezetes piaclátogatás. Ma már persze messze nem ilyen, egyrészt, minden, ami ott látható, megkapható itthon is, másrészt a zöldség-gyümölcs erősen visszaszorult, és a keletiek átvették az uralmat a piac felett. Fűszerek, mártások, humuszfélék, keleti csemegék, ezek viszik a prímet, és egy rakás kisvendéglő, kávézó. Egy forró Orangepunch erejéig beszálltunk a bizniszbe, majd a végén irány a Múzeumi Negyed.

Itt két célunk volt: enni valamit, mert már kora délután volt, és megnézni a Leopold-Múzeum Klimt, Schiele & Art Nouveau,  Vienna 1900, a Japán és a Mezítelen férfiak kiállításait. Ez utóbbival kezdtük, de hamar kifordultunk belőle: míg a tizenkilencedik századi képeken természetes volt a mezítelenség, ahogy közeledtünk korunkhoz, úgy vált egyre öncélúbbá és kifejezéstelenebbé. 

A Klimt, Schiele & Art Nouveau teljes áttekintést ad a bécsi szecesszióról, Klimttől, Koloman Mosertől, Egon Schielétől, Kokoschkától. Itt volt kiállítva az egyetemre tervezett Klimt-freskók rekonstrukciója is, azoké, amelyet a korabeli professzorok köre letiltatott megvalósítani, politikai hecckampányt szervezve ellene. A tervek a második világháború során elégtek egy vidéki kastélyban, de fotók és rajzok alapján rekonstruálták őket. A témáik: Filozófia, Orvostudomány, és Jog, az egyetem fakultásainak apoteózisai (itt megnézhetők). Klimtet erősen megviselték a támadások, utána az allegórikus művek felől más témák felé fordult, tájképeket, portrékat festett többségében.

A Masterpieces from the Genzō Hattori Collection képei kb ötven vízfestményt, metszetet és rajzot tartalmaz a tradicionális japán művészetből. A legjobb az a páros képsorozat volt, amelyben a tizenhatodik századi Fuji-hegyről készült sorozatot ugyanabból a nézőpontból ma megrajzolta a művész.

A késői ebédünket-korai vacsoránkat a múzeumi kávézóban költöttük el, rengetegen voltak, négy-ötféle meleg kaját adtak, amiből a virslit választottuk, G szafttal, én hagyományosan, mustárral, mindkettőt pazar császárzsömlével, mennyei volt. Csakúgy, mint a Sissi-torta és a kávé. Mellettünk egy huszonegykét éves lány születésnapját ünnepelték a barátai...