Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2013.07.04. 05:41 alaurent

San Diego

Dél körül érkeztünk San Diegóba, és mindjárt megtetszett. Áttekinthető, gyors közlekedésű város, elszórt városrészekkel, köztük liget, kanyon, lagúna. Nagyon spanyol, de egyben nagyon amerikai is, sok a mesztic jellegű arc, bőrszín, kevés a keleti, és a mi a legfontosabb: tiszta város. Tiszta a levegője, és tiszták az utcái. Valószínű már induláskor fel kellett volna készülnünk arra, hogy Los Angeles egy 17 milliós(!) város, ami nem tud városként működni, nem nézheted meg 1 óra alatt a Sunset Bulvard-ot, mert 17000 ingatlan van rajta.

Ehhez képest SD 1,5 milliós lakosságával emberméretű, szervezhető, lakható.

Az első délutánra a tengerpart közelébe, a Torrey Pine Nemzeti Parkba mentünk. Ez egy különleges földrajzi adottságú homokkő-domb közvetlenül a parton, amelyet az akkori növényzetével együtt az 1900-as évek elején vontak védettség alá azért, hogy a terjeszkedő San Diego be ne építse. A cél nemes volt, azóta persze kicsit lazult a dolog, ahhoz túl értékes volt a földterület. A déli részén golfpálya köti össze a várossal, a keleti oldalán pedig, a fenyők által szűrt tengeri levegőre biotechnológiai intézet (pontosabban valami géntechnológiával foglalkozó kutatólabor) és más hasonló tudományos intézetek települtek - lehet, az eredeti védettségen kívülre, de a közvetlen szomszédságba.

A tenger felõl pedig ott a keskeny homokos part, kitûnõ hullámokkal, felette a magas kõfallal - néha le-leomlik egy darabja, figyelmeztetnek is, ne menjünk a fal tövébe. Mi nem mentünk, a tetején mászkáltunk, az õshonos ananászfenyõk, kaktuszok, sivatagi bõrlevelû bokrok között, le a partig, ahonnan szemünk elé tárult a tengerig lefutó szurdokvölgy a maga szélkoptatta szikláival. Igen, a szél, és nem a víz, bármilyen hihetetlen. A Visitor Centerben kis múzeum mutatja a felszín kialakulását, formálódását, és a honos növényeket. A Center építészetileg is tetszett, tájba illõ volt és vályogból épült. A félszigeten enni és inni tilos, kivéve tiszta vizet. Betartják, a kisgyerek sem rohangált keksszel a kezében. A képek fent vannak már.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr885844825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása