A Budapesti Tavaszi fesztivál keretében, a Nemzeti Táncszínházban lépett fel az izraeli Vertigo táncegyüttes. Húsz éves évfordulójukra készített alig hatvan perces műsoruk válogatás a korábbi darabjaikból: pár perces, önállóan is cselekményes jelenetek sora.
Az együttes koreográfusa Noa Wertheim. A darab egy dobozszerű térben játszódik, amelynek falaiból kis polcok állnak ki - ezeken "ülnek el" a táncosok az összekötő részekben, de néha a tánc során is szerepet kapnak. Az összeállítás a szürrealitás határán mozog, de úgy, hogy közben az érzelmek széles skáláját jeleníti meg. A zene is inkább az érzelmi alátámasztást, mint a mozgás segítését szolgálja, ez ott a színházban kevésbé tűnt fel, mint az itthoni újranézéskor, mert mégis annyira szerves egységet alkot a látott képpel.
Nagyon mozgalmas és felkavaró volt az előadás, kitűnően vezetett szereplőkkel – akik közül nem mindenki az ideális táncos alkat, de ezt az érzést az első mozdulatsorukkal eloszlatták. A jelenetek többsége felismerhető cselekményt játszott el, ez nem csak a koreográfiát, de a táncosokat is dicséri. Közülük közül két nő emelkedett ki, egyikük a plakáton szereplő Yael Tsibolski , a másikuk a menyasszonyt is játszó fehér felsős (nem sikerült a nevét megtalálnom). A férfiak közül Eyal Vizner volt nagyon erőteljes.
Hatásos, lenyűgöző előadást láttunk, szokatlan mozgássorokkal, látványos jelenetekkel.Mindketten el voltunk bűvölve a végére. 
A teljes előadás fent van a youtube-on:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.