Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2011.01.24. 16:16 alaurent

Sziciliai vecsernye - képtelen

Vendégrendező állította színpadra, még 2009 tavaszán az Operaházban a darabot. Ritkán játszott operája Verdinek, nincsenek benne önálló életre kelő áriák, nem csak az én véleményem, hogy nem a legsikerültebb darabja.

a kép az opera.hu-rólA rendezés igyekszik kortalanná tenni a darabot, hatalmas vasfalak- és csavarok között játszódik, a kormányzó palotájában Botticelli 1485-ben festett Vénusz születése című képe, a pórnép ruháját fáradt földszínek jellemzik, a katonáké kozákra emlékeztető szigorúan gombolt királykék egyenruha, az előkelők hosszú, színes, irizáló anyagú köpenyekben járnak. A kortalanság helyett nekem az eklektikusan átgondolatlan jött le, de lehet, nem vettem észre valamit.

Az énekesek közül csak a Monforte kormányzót éneklő Massányi Viktort, és a Procida szerepét éneklő Gábor Gézát tudom kiemelni, bár az utóbbinak a magasabb hangok nem feküdtek, nem tudta kiénekelni őket - de lent tökéletes volt. Bazsinka Zsuzsanna Elenát énekelte, nem bűvölt el, szerintem nem az ő szerepe. A többiek? Még Gurbán János említést érdemel, és itt vége.

Kesselyák Gergely a zenekart összefogta, de a kórusra ráférne a szigor, az intés és a hang nem mindig került közel egymáshoz...

A cselekmény a szabadságról, a szabadságharcról szól. A helyszín Szicília, 1280-as évek, a francia megszállás után. A nép harcolna is meg nem is, Elena, a harcokban elesett fivérét gyászolva, és Procida, a szabadságmozgalom vezetője  buzdítja őket a szembeszállásra. Felhasználják Arrigót, aki Elenáért minden megtenne, még a kormányzó megölését is elvállalja. Azonban, mielőtt tettét végrehajthatná, Monfort feltárja előtte származása titkát: Arrigó az ő fia, akit anyja titokban, elzárva nevelt az apja ellen. Procida nem adja fel: bíztatja a francia katonákat arra, hogy mint annak idején a szabin nőket. rabolják el az esküvői menetből a lányokat. Ez meg is történik, majd látjuk a véres szoknyával előtántorgó áldozatokat: Procida örül, mert  a szicíliai férfiakban magasra szökik a bosszúvágy. Értik ők az idők szavát: a szabadságért semmilyen ár nem drága...

a kép az opera.hu-rólA családi szálak is bonyolódnak, Elena és Procida börtönbe kerülnek, de a kivégzéstől Arrigo megmenti őket azzal, hogy végre apjának nevezi a kormányzót. Az annyira fellelkesül ezen, hogy rögvest kihirdeti, a két nép közti örök és megbonthatatlan béke bizonyságaként megesküszik Arrigo Elenával. A fiatalok örülnek, a nép lelkes, a nemrég megerőszakolt asszonyok ujjongva köszöntik a frigyet, a megbocsátás szelleme lengi be az égboltot (vagy valami hasonlót énekelnek).

Procida azonban nem nyugszik, az esküvői harang  lesz a jel a felkelésre, az ingadozókat pedig végleg megyőzi azzal, hogy Aragóniai Péter pénzzel és hadakkal segíti őket, ha megmutatják szabadságvágyukat. A pár próbálja elkerülni az esküvőt, de nem tudnak kitérni előle, hát legyen meg a sors akarata.

Finálé

Teljesüljön be a Sors, amelyben Elena kivételével a haláluk van megírva. És az elkövetkezendő húsz évre egy véres háború Szicilia és a nápolyi királyság birtoklásáért. És egy közel kétszáz éves spanyol uralom a sziget felett (ugye, nem véletlen a cinizmusom).

És az, hogy az Anjouk feladják a mediterránumban való terjeszkedési terveiket, Bizánc meghódításának szándékát. És végül, de nem utolsósorban, ehelyett Közép-Európa felé fordulnak. Egy, a cselekmény környékén az Árpádházzal kötött házasság (Anou Károly feleségül veszi V. István lányát, Mária hercegnőt) révén fél évszázad múltán, az Árpád-ház férfiágának kihalása  után a magyar trónra kerül Anjou Károly, a mi Károly Róbertünk.

Szólj hozzá!

Címkék: opera szórakozás történelem


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr905884727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása