|
Most olvastam. Ilyen szerelem is van?
Fischer leplezetlen megkönnyebbüléssel elmosolyodott, és azt mondta:
- Tessa, én szeretlek téged. Tudod, hogy igazán szeretlek.
- Nem, Crile - mondta Wendel -, azt, hogy iagzán szeretsz-e, nem tudom, különösen, ha olyan hangsúllyal mondod, mintha rajtakaptak volna valamin. Hát nem különös, Crile, hogy kis híján nyolc éve, hogy ismerjük egymást, hogy egy fedél alatt élünk, megosztjuk egymással az ágyat, de még egyetlenegyszer nem mondtad ezt nekem?
-Tényleg nem mondtam volna?
- Hidd el, én füleltem. Tudod, hogy még mi a furcsa? Én se vallottam neked soha szerelmet, lám, mégis szeretlek. Valahogy nem úgy kezdődött a dolog. Mégis mit gondolsz, hogyan eshetett meg?
Fisher csendesen megjegyezte:
Lehet, hogy fokról-fokra szerettük meg egymást, úgy, hogy szinte észre sem vettük. Ilyesmi megesik néha, nem gondolod?
És félénken egymásra mosolyogtak, mintha maguk sem tudnák, mit kezdjenek a szerelmükkel.
(Isaac Asimov: Nemezis)
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.