Hétvégén rokonok látogattak el hozzánk, esti programnak a Katona József Színház Mesél a bécsi erdő (Ödön von Horváth)színdarabját választottuk. A darab hamisítatlan monarchia-beli figurák életét mutatja, tipikus kispolgárok, egy gigoló, pillanatokra az amerikai nagybácsi, akinek a szerepe csak arra szorítkozik, hogy neki van sok pénze, amiből lopni lehet. A kispolgárok jól kiszámított, tervezhető életébe berobban Alfred, aki felborít mindent.
A lány, Mariann apja megtagadja lányát, amiért az nem az ő protezsáltjához, a fülig szerelmes henteshez megy feleségül. A hentes elfogadja a helyzetet, de várja vissza a lányt. A trafikosnő, akinek Alfred a kitartottja volt, más férfit választ.
Alfrednek hamar terhes lesz a házasság, nem bírja a kötöttséget,menekülne belőle. Szemrebbenés nélkül elszakítja a gyereküket az anyjától, és vidékre adja a nagyszülőhöz. Ezután a nőt is beprotezsálja 'táncosnőnek', akinek nincs más választása, elfogadja a helyzetet.
Közben a háttérben látjuk épülni-erősödni a fasizmust - hőseinknek ha fel is tűnik, nem foglalkoznak vele, sőt bohócoknak tekintik - egy plakát-leköpésen kívül. Akkor sem fognak gyanút, amikor a család németje kiszúrja egy kislány labdáját, mert az megsértette az eszmét dicsőítő dalt a játszásával.
A végén - különös csavar - mindenki visszatér a kezdetekhez. A lány a henteshez, a gyermekét a dédi (Lázár Kati erős, karakteres megformálásában) elteszi az útból, a német hazatér, mert már a békés Ausztriában is kormánytényezőkké váltak, Alfredot is visszafogadja a trafikosnő.
A darab sok szereplővel, stilizált, de jól eltalált díszletek között jeleníti meg a császárváros hangulatát, a kispolgárokat, az éjszakai lokál fojtott szexualitását, és az egész K und K miliőt, és fölötte a sötét árnyakat. Ha nem lenne ilyen tragikus, nosztalgiánk is lehetne.
Nagy Ervin (gigoló) nem tiporta a szíveket, szerintem kicsit színtelen volt, Lázár Kati (dédi), Rezes Judit (lány) nagyon jók, Bezerédi a lány apja) a szokásos modorosságait hozta. Bodnár Erika (nagyanya) és Kovács Lehel (a 'jugend') hitelesen hozták a szerepet.
Ödön von Horváth senkinek nem kegyelmez a darabban: annak ellenére, hogy mindenki visszatér ugyanoda, ahol a darab indulásakor volt, de mindezt rengeteg veszteséggel teszi, és általában lélekben is sérülve. Ahogy az lenni szokott, van, aki az egészből semmit nem vesz észre, éli tovább, ahogy addig, az életét. Neki sem jobb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.