Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2009.11.29. 18:24 alaurent

Advent

 

Tegnapi munkámból hazatérve azt látom, G nekiállt a karácsonyi készülődésnek. Hiszen advent első vasárnapja van!

Ilyenkor elkezdődik a lakás díszítése, elkészül az adventi koszorú, felkerülnek az ajtó- és ablakdíszek. Javában folyik a vendégjárási szervezkedés is: ki, melyik nap, hol lesz, a gyerekeknek hol jön meg a Jézuska, a mi gyerekeink mikor teszik tiszteletüket nálunk, 'zsák a foltjáék'nál, mi hova megyünk-menekülünk az egész gyönyörűséges ünnep elől (utána), ahol sebeinket nyalogatva baráti körben lehetünk, és gyógyíthatjuk egymásban az ünnep okozta sérüléseket...

Szerencse, hogy nem csak erről szól a Készülődés.

A túlhajtott munka, az évvégi hajtás, határidők mellett találunk időt arra, hogy ténylegesen átgondoljuk, mit üzennek ezek a napok. Kell idő arra, hogy a mézeskalács ütés- és díszítés közös szertartása - ki ne szeretné, legalább amikor sül, a lakást betöltő fantasztikus illatot - ne maradjon el. Ezt már megbeszéltük, jönnek, egyik nap a sütésre, a következőn a díszítésre, a célzottan, ajándékba készítettek becsomagolására, masnizására. Aztán az ajándékozás szertartása, a lista, kinek, mit, minek örülne, mi lenne jó...

És vasárnaponként a gyertyagyújtásra - aki itt van, azzal. Az összebújás a gyertya lebegő, sejtelmes lángjánál, a csönd, a misztérium átélése, van, hogy egy évből erre a pillanatra jobban emlékszem, mint a szenteste vibráló, zaklatott óráira. Gondolni egy percet a távollevő szeretteinkre, és a már köztünk nem lévőkre.

Akkor most jöjjön a gyertyagyújtás, az elsőé, adjuk át magunkat az ünnepnek erre a pár percre. Ne feledkezzünk meg ezekről a pillanatokról hét közben a pedált tekerve sem.

Azt pedig, hogy a lányom reménybeli jövendőbelijét ma ismerhettem meg, tekintsük égi jelnek :) 

Rudolf_1.jpg



Szólj hozzá!

Címkék: család ünnep karácsony


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr475843393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása