|
A skandináv krimik sorozatot (Animus) az izlandiak miatt kezdtem megvenni/elolvasni, lásd Vérvonal, de aztán rákaptam a többire is. Nyilván nem egyenletesen jó minden kötete, de eddig egyik sem volt csalódás. Most éppen Jo Nesbo két könyvét végeztem ki az ünnepek alatt. A két könyvcím: Vörösbegy, Nemeszisz. Magyarul - remélem, csak egyelőre - ez a két kötete jelent meg abból a hatból, amelyek Norvégiában sikeressé tették. Közös főhősük Harry Hole nyomozó, aki nem könnyű ember, de megkedvelhető, sok gyengeséggel küzd, emberi kapcsolatai kuszák, néha szánalmasak. Nagyon elkötelezett a szakmája iránt, nem érdeklik a függelmi viszonyok, megy a szimata után. Kollégái közül ki szereti, és tűzbe megy érte, a megérzéseit elfogadja és támogatja, mások lenézik, elutasítják. Magányos farkas a városban, időszakosan hozzácsapódó társakkal. A két kötet összefügg, az elsőben elkövetett rendőrgyilkosság megoldatlan marad - amellett, hogy a címbeli ügyet elboronálják -, majd a másodikban, a főügy mellékszálaként kerül megoldásra. Miközben Harry mindkét esetben a végén - természetesen csak hajszálnyival megelőzve az eseményeket - leleplezi a tettest, a magánéletét újabb válságba sodorja. A két könyv meglehetősen vastag, kicsit fanyalogva is álltam nekik, mikor lesz nekem ehhez időm (mert a többi sorozatbeli krimi vékonyabb). A távolságtartásomat a stílusa, az idősíkok kezelése, a plasztikus jellemábrázolás (a Harryvel való részleges azonosulás) és a kíváncsiság hamar legyőzte, végül nehezen tettem le esténként a könyvet. Amikor azt hittem, már kezd összeállni a kép, mindig történt valami váratlan. Különösen az első kötetben érdekes volt a norvég társadalmat, annak alakulását mutató részekben felfedezni a hazai párhuzamokat - és az eltérő megoldásokat. Hiszen ezért (is) utazunk, akár csak virtuálisan is, hogy lássuk magunkat egy görbe tükörben. A szubkultúrák leírása (az elsőben a neofasiszták, a másodikban a cigányok - ez nem is hasonlít az itthonira), szokásaik és törvényeik, és természetesen maguk az esetek teszik izgalmassá a krimiket. Különleges íz, sajátos nyelv, olvasásra ajánlom. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.