Kivételesen sikerült nem az utolsó hétre hagyni egy kiállítás megtekintését, egy hónap van még hátra belőle. A Jegymester előtte este nem működött, ezen fölháborító módon buktam 500 forintot, ennyivel drágább a jegy aznapra a Szépművészetibe... Nem zavarna annyira, ha tudnám, hogy ezt a múzeum kapja, nem a jegydealer. Viszont rengeteg szabad hely volt, a hétvégére sem volt még túljegyezve - kivétel az április 25. előtti hétvégék.
Gondolom, már van, aki tudja, a Degastól-Picassoig című kiállítást néztük meg. Sok újdonságra nem számítottam, bár a moszkvai Puskin múzeum képeiből hoztak egy ötvenhat képes válogatást. Nem azért, mert valaha, úgy harminc éve voltam a múzeumban, akkor még sok mindent másképp éltem meg, hanem azért, mert ez az a korszak, amelynek a képeit - kevés kivétellel - szeretem és nagyjából ismerem is.
Ha már impresszionisták, akkor impresszionista zenét adok hozzá, kb. 13 perc.
Fura kanyarokat tesz a történelem. A 19. század végén Oroszországban létrejött egy gazdag gyáros réteg. akiknek feltámadt az érdeklődése a művészetek iránt. Párizsba jártak, képeket vásároltak, otthon kiállításokat rendeztettek, művészeket támogattak, tehát minden adott volt, hogy "normális" irányba fejlődve ott is megerősödjön a polgárság, virágzó művészeti élet, nagy gyűjtemények és alapítványok alakuljanak ki. Mint pl. a tengerentúl, mondjuk a Guggenheiméké. A két nagy város, Moszkva és Pétervár ebben is vetélkedett, és nehéz lenne megmondani, melyik "győzött". Mindkettőben kialakultak a mecénási körök, a művészek támogatói, a színes színházi élet, a sokféle művészeti ág, és a szalonok. Talán a cári udvar közelsége, vagy az udvarbeli intrikák, a protokoll tehette, de a szabad szellemiség, az újdonság befogadása, az akadémikus dolgoktól való eltérés Moszkvára jellemzőbb volt. A címben említett két ember, valamint rajtuk kívül Tretyakov, Mamontov és mások maguk köré gyűjtötték a művészeket, vagy csak egyszerűen vásárolták a képeiket otthon és Párizsban egyaránt. Ez a kiállítás a Párizsban vett képekre volt kihegyezve, ezért csupa ismert név, ismert (vagy annak tűnő) képekkel.
A rendezés egyszerű volt: elkezdte a stílusokat, és arra felfűzte a képeket. Minden kép mellett a beszerzés körülményeinek leírása, melyik párizsi kiállításon, vagy melyik kereskedő közvetítésével szerezték be. A képről általában keveset vagy semmit nem írtak.
Néhány kép, a sok közül.
|
|
Gauguin képe a Tahitin készült sorozatból, az istenbe szerelmes lány legendájáról. |
|---|---|
|
|
Rafaelli képe a Boulevard Saint Michaelről, nagyon mozgalmas, mintha egy mai őszi délután-este lenne, jelmezes sétálókkal. |
|
|
Degas: a fotográfusnál, nagyon jól elkapott pillanat a fotós előtti pózolásra készülő lányról. Jellegzetesen Degas-i kép, Degas-i színek és fények, ha nem is a legjobb képe. |
|
|
Utrillo Montrmartre című képe, nem túl izgalmas megjelentése a nyári nappalnak. |
|
|
Matisse: Sarkantyúvirág (egy verziója a többféleképpen megfestett Táncolók című képének, amit volt szerencsém látni az Ermitázsban a nyáron: bár ugyanaz, de mégsem, az sokkal expresszionistább volt...).
|
|
|
Renoir: Kertben. Erről mit lehet mondani, amit még soha, senki? Úgy csodálatos, ahogy van, a hangulata, a színei, az arcok, a miliő, minden a helyén, és minden tökéletes. A hálószobám falán ennek van a hely kihagyva. |
|
|
Eugene Carriere: Az anya csókja Ez volt az a meglepetés-kép, amiért el kellett menni a kiállításra. Csak árnyak, csak sötét tónusok, alig kivehető alakok, de lendületes, sejtelmes, intim, megható. Megálltunk előtte, majd visszamentünk hozzá. |
Elnézést azoktól, akiket kihagytam: Bonnard, Seurat, Picasso, Lautrec stb.
És a slusszpoén: a ruhatár előtti sort látva bementem a modernekhez az alagsorban - egyébként is be szoktam, mert mindjárt az első teremben ott van Maximilian Lenz Egy világa, a szimbolizmus csúcsképe (tudom: nekem). 
Most egyet tovább mentem, és a következő teremben egy másik Carriere kép fogadott, amelyet nyilván százszor láttam, de sosem fogott meg, a színei ugyanezek, de hiányzik belőle a tűz, a lendület, az élet. Bezzeg Stucktól a Szfinx csókja, abban van doszt mindebből!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.