Nehéz a húsvéttal mit kezdeni, amennyire lehetett, a családdal töltöttük, de amikor sokfelé vannak az embernek érdekeltségei, akkor nem egyszerű, ha öcsémékhez nem ugrunk be a tanyára apósomékhoz útközben, akkor nem is látjuk őket és a gyerekeket.
Bach: Húsvéti oratórium 1-2 (lesz a MÜPÁban májusban)
A múlt héten a mallban láttam birkahúst, elgondolkodtam rajta, de aztán nem vállaltam be, már csak a hétvégi szaladgálás, utazás miatt sem.
Ezek után a hét végén volt birkapörkölt, rozmaringos sült báránycomb, és tejszínes 
bárányragu, ki mondta, hogy nincs telepátia. Két konyha, két nő, egy a közös bennük (a családon kívül), hogy mindkettő szeret és tud főzni. Ismét beigazolódott, ezúttal a sonkáktól-tojásoktól függetlenül, hogy a Húsvét a legfinomabb ünnep, nem győztem helyretenni a gyomromat egy-egy jóféle pálinkával. Vezető állásban lévén, ez leginkább eső után köpönyegként volt lehetséges, de akkor is jót tett, és a tiszta 'gyümölcs' révén nagybátyám is képviseltette magát az asztalnál.
A kertek mindenhol készen, a borsó-saláta-retek-hagyma kibújt, egyenes sorokban feszítenek a nap felé. Apósomé mint egy műremek, sehol egy fűszál, sehol egy gaz, egyenletesre gereblyézve, a széle élesre vágva, a szőlő akkurátusan megmetszve, nincs az a nagykönyv, ahol ilyen igényesen van leírva.
Ebéd után a sógorral félrevonultunk "elmélkedni". Az öreglány, egy vénséges macska,
bent volt a szobában, először a sógorhoz ment oda, és az oldalára fekve a talpaival gyömöszölni kezdte a hátát, ő azonban nem mozdult, szinte azonnal elaludt. Ezek után odajött hozzám, hátha több szerencséje lesz. Bizalmatlanul leült mellém, és vagy fél percig nézett - hiába, ritkán lát, és akkor sem vagyok túl kényeztető. Végül úgy döntött, megér egy próbát a dolog, és fellépett a mellkasomra. Én már kíváncsi lettem, mi következik, így hagytam. Felugrott mind a négy lábával, hosszában elhelyezkedett, majd mint egy szfinx, letelepedett rajtam, és közvetlen közelről dorombolva, szuszogva fixírozni kezdett.
Alig álltam meg, hogy el ne nevessem magam. Végül érezhetően átmentem a vizsgán, felült, kiválasztotta a jobb oldalamat, és belépett a karom és a testem közé. kitolta a karomat, hogy legyen elég hely, és odagömbölyödött, háttal a bordáimnak, feje a karomon. Nem találta elég kényelmesnek, talán túlságosan meg kellett görbülnie, így a mancsaival elkezdett dagasztani a kézfejemen. Mivel nem mozdítottam, a végén a karmát is óvatosan kiengedte, nem sértette meg a bőrömet, de minden tapicskolásnál megszúrtak a hegyes körmök, ezzel elérte, hogy szélesebbre nyissam a kört, amelyben feküdt. Ez végre megelégedéssel töltötte el, elhelyezkedett, és beindult a dorombolás-generátor, az oldalamon éreztem a rezgését, hallottam azt a megnyugtató, mély, egyenletes hangot, és én is elaludtam. Egy óra múlva ugyanígy ébredtünk, a dorombolást már elhagyta. Amint érezte, hogy megmozdulok, akkor rákezdett, hátha visszaalszom, de már nem akartam, otthagytam. Maradt, és aludt tovább vacsoráig :)
Sosem volt macskám, olyan pedig, amelyik a lakásba bejöhetett, pláne nem. És sosem gondoltam, volna, hogy ilyen nyugodtan megfér az ember mellett, sőt, hogy így kiköveteli magának a helyet, a közelséget.
Azért nem bánom, hogy nem egy macskával kell az ünnepeket töltenem :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.