Tortuga 2.

Mixnitz kis falu Ausztriában, Gráztól északra, a határában a Barenschützklamm nevű festői szurdokkal. A pünkösdi ünnepek második-harmadik napján elmentünk megmászni a szurdokot - mint a nevéből is látszik, medve nem volt [=Medveölő-szurdok], de létra bőséggel. Igazából egy nap alatt is megjárható, de most nem rohantunk.

A szurdok május 1-től október 31-ig látogatható, belépő 16 év alatt 2,60 €, felnőtteknek 3,5 €. Nagyon jól kiépített, folyamatosan ellenőrzött és karbantartott útvonal. A falutól nem messze kezdődnek az ingyenes parkolók, majd az első szakasz egy közepesen emelkedő "normál" túraútvonal, amely a szurdok aljáig vezet, itt lehet megváltani a belépőjegyet. Innen kezdődik a kiépített szurdok: 165 fahídon, ill. létrán (cca. 2900 lépcsőfok), kb. 90 perc alatt lehet megtenni az 1,7 km-es távot, közben leküzdve a 350 m-es szintemelkedést is.

Vasárnap dél lévén a parkoló tele volt, Ausztriában népi sport a kirándulás, a hétvégi kimozdulás, nemigen tudsz hétvégén olyan helyre menni, ahol egyedül lennél. Itt még elviselhető volt a tömeg, nem nagyon kellett várni a létrák végénél. A gyerek is megérkezett, velünk egyszerre állt be a kocsival. Gyors cipőcsere, hátizsákok összepakolása, aztán hajrá.

A szurdok bejárata a parkolótól kb. 45 perces sétára van, addig már átmegyünk a Mixnitz-patak felett két-három hídon. A bejáratnál kell fizetni, majd pár száz méter kaptató után kezdődik a létrás rész. Csak felfelé járható, mert a létrák keskenyek, mindkét oldalukon masszív korláttal, minden fok rendben, minden létra stabilan rögzítve, és ez nem csak a szezon elején, hanem öt éve az utolsó napon is így volt: akkor a mi társaságunk zárta a szurdokot.

Felfelé a létrák alatt hol csobog, hol zuhog a víz, több méteres vízesések, forgók, a sziklába vájt különleges formák, és körben a hatalmas sziklafalak gyönyörködtetnek. A természet üde zöld, itt aztán kap elég vizet, a leglehetetlenebb helyen is növények hajtanak.

A szurdok tetejétől, a kijárattól még 10 perc, és 1209 méteren ott a hütte, hatalmas terasszal, sok emberrel, mint a régi fotókon a Nagyszénási túristaház előtt :(. A sör hideg, az Apfelstreussel -almássüti- finom, a nap melegíti a hátunkat, leszárítva a hátizsák alatt benedvesedett pólót.

Innen a merészebbek még elmennek a Hochlantsch csúcsára, a baedecker szerint másfél óra, és több, mint 500 méter szintkülönbség, vissza ugyanannyi (minden szám elhihető). Mi ezt kihagytuk, és körben a turistaúton elindultunk lefelé. Erre is több, mint egy órát kell szánni a szurdok bejáratáig, és onnan még a parkolóhoz is el kell jutni. A levezető ösvény jól járható, folyamatosan ereszkedik, szép sziklák, fenyők közt és vegyes erdőben. Útközben muflonokkal találkozunk (mint öt éve is), ha nem mész két méternél közelebb, akkor békésen ellegelnek, nem törődnek az emberekkel.

A szállásunk Semriachban volt, a gps tudott egy "rövidebb" utat, a 27 km majd' egy órát tartott, de álomszép magashegyi legelők, rendezett tanyák, pici falvak között vezetett az egy autó szélességű út, nem nagyon járt arra más, vagy ha igen, ennél a sebességnél meg lehetett oldani. Ott is van néznivaló, a Luhrgrotte cseppkőbarlang, a nevét az elveszett patakról kapta, amelyik végigfolyik benne, majd újra felszínre kerül, mi most kihagytuk, mert öt éve láttuk.

A gyerek eljött velünk, együtt vacsoráztunk, aztán ő ment tovább Grácba (kb. 25 km) a barátaihoz. Mi még G-vel sétáltunk egyet a faluban, aztán - talán idén először - már fél tízkor aludtunk. Nem szokta a cigány a szántást. (Ez nem túl PC, asszem).

A másnapot majd később.

Az eljutásról. Odafelé 4 óra alatt megtettük a 400 km-t, sok sztráda és gyorsforgalmi, az M1 után Parndorfnál Eisenstadt felé, majd Graz felé, végül az S6-on Kapfenbergig, majd onnan már Mixnitz is ki van írva. Mixnitznél a Barenschützklamm kitáblázva. Visszafelé Graz, majd Szentgotthárdnál haza, ez ugyan csak 380 km, de öt óra kell hozzá.

Az osztrák rendőrök szinte minden faluban kint voltak, mértek, a határ után hihetetlen hamar lett rendes minden magyar és nálunk észvesztve száguldozó német, osztrák.