Egy ház közgyűlése mindig tanulmány. Ha a ház bajban van, akkor különösen az.
Nem mindegy, milyen lelkiállapotban mész el rá. Vagy mindegy, mert feldúltan fogsz távozni, akármi történik.
Vannak a napirendi pontok, előre szétküldve, javaslat nem jön rá, szépen, egyhangúan elfogadja a jelenlévő tulajdonosi kör.
Napirendi pont az életveszélyes tető. Szakértő tulajdonos mindig eljön, és megmond. Megmondja, hogy az ő tapasztalatával. és hogy azt hogyan is kellett volna. És hogy az nem úgy van. És a pincében is. És a megbízott szakértő nem ért hozzá, mert amikor ő még, akkor nem így.
Amikor a pincénél rászólnak, hogy az a következő napirendi pont lesz, most a tetőről kellene szavazni, feláll, és sértetten közli, hogy mennie kell. Nyugdíjasnak mindig sok a dolga. A szavazásban már nem vesz részt. A jegyzőkönyvet majd megtámadja, hogy érvénytelen, szabálytalan, azért megy el mindig a szavazás előtt.
Utána gördülékenyen ment a dolog. Mennyi a pénzünk, mire kell költeni, mennyibe kerül, hogy fizessük ki. Határozat határozat után, többnyire egyhangúan. Ismét elhatározom, hogy csak az utolsó félórára jövök legközelebb.
A megtámadáshoz a szakértő levelet diktál a mindenlébenkanál kutyás nőnek. Ő viszi körbe a házban az ott-sem-voltoknak, de sosem az ötletgazdával íratja alá először. A nő ügyvédhez szalad, jogi kifejezésekkel tölti fel a szöveget. Mindig akad ügyvéd, aki ellátja szellemi munícióval. Sőt, ötleteket ad, tüzeli. Egyszer volt igazuk, formai hibából, ebből tanultunk.
A tetőszerkezet még mindig ázik, a gomba exponenciálisan terjed, de ki nem sz@rja le.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.